Tizenhat sztori (6. rész)

Csehovból repültünk haza. Nyertünk, így mindenki jó hangulatban ült a Moszkva-Budapest járaton. 26-25-re vertük az orosz bajnokot. Emlékezetes kis meccs volt, hiszen a hazai csapat számított a meccs esélyesének. Mivel ez hosszú útnak számított, így jóval több ételt szolgáltak fel, mindenki az orosz mustárra vágyott, hiszen olyan erős volt, hogy percekig folyt a könnye az embernek, de imádta mindenki ilyen erősen is. Jött a stewardess és kérdezte, hogy ki mit szeretne inni?

- Please! One paradise!” – jött egy kérés az egyik játékosunktól. Stewardesst még nem láttunk így nevetni, az orosz hölgynek folyt a könnye, annyira kacagott, annyira viccesnek találta a kérést. A hazaút nem volt rövid, így a csapattársak rendesen osztották a társukat, és kértek tőle mindig inni paradise-t.