12 éve Berlin felett kék lett az ég

„Berlin felett kék lett az ég!” – aki ott volt, az pontosan tudja, miért használjuk ezt a szlogent. Tizenkét éve ez a nap örökre beíródott a szegedi szurkolók szívébe és a klub történelemkönyvébe. Ezen a napon egyetlen felhő sem volt a német főváros egén, minden kékben ragyogott.

A Max-Schmeling-Halle arénában átélt ünneplést nehéz szavakba önteni – hosszú percekig zengett a csarnok, mi pedig átélhettük a történelmi diadalt. Pedig rögös út vezetett a végső sikerig.

Az elbukott Bajnokok Ligája-selejtező után sikerrel vettük a SL Benfica elleni párharcot, ezzel bejutottunk az EHF-kupa csoportkörébe. Ott sem volt könnyű dolgunk: a HBC Nantes ellen komoly küzdelmet vívtunk az első helyért, amelyet végül sikerült megszereznünk.

A folytatásban ismét portugál ellenfél, a Sporting CP következett. Egy remek hazai meccsel búcsúztattuk őket, és kiharcoltuk a berlini négyes döntőben való részvételt. A Final Four mezőnyét rajtunk kívül a házigazda Füchse Berlin, a francia Montpellier Handball és a román HCM Constanța alkotta.

A sorsolás nem kedvezett: az elődöntőben a Füchse Berlin várt ránk. Mi azonban ezzel nem foglalkoztunk – parádés játékkal bekerültünk a döntőbe. A fináléban a Montpellier következett. Ha a Berlin elleni teljesítményt parádésnak neveztük, akkor ezt a produkciót már csak fokozni lehetett: fantasztikus játékkal 29–28-ra megnyertük a döntőt.

Kezdődhetett az ünneplés, a csodás díjátadó, majd a közös Himnusz. Hétfőn pedig jött a szegedi fieszta: a Dugonics téri ünneplés, végül a hajnalig tartó Borfesztivál.

Micsoda emlékek! Olyan pillanatok, amelyekre mindig jó érzés visszagondolni.

A meccs itt nézhető meg: