Ugrás a fő tartalomraUgrás az oldal aljára

Egy szál kék gyertya megemlékezés

Mindenszentek napja van. Azokra az emberekre emlékezünk, akik már nem lehetnek itt velünk.
Egy szál kék gyertya  megemlékezés
Egy szál kék gyertya  megemlékezés

Ülünk a PICK Aréna lelátóján. Előrések, volánosok, pickesek. Csodás látványt nyújt ez a kékség, büszkeségünk, az új otthonunk. Most itt bent csend van. Ilyenkor mindenszentek napján a csend játssza a főszerepet. Rátok gondolunk, azokra, akiket elveszítettünk, akik már nincsenek közöttünk.

Srácok! Ti is az eszünkbe jutottatok. Sokszor! Biztos, hogy büszkék vagytok ránk, hiszen újból bajnokok lettünk. Bizony, behúztuk az ötödiket! Biztos, hogy táncoltatok fent a felhők között, Piki beszerezte nektek a pezsgőt, hogy koccintsatok ránk. Giricz Sanyi pedig hozzátok szólt: „Fiúk! Kapaszkodjunk össze, és nyomjunk közösen egy Hajrá, Szegedet!”

Hallottuk! Megdobbant a mi kék szívünk. Tudjuk, hogy velünk vagytok és figyeltek ránk. Akkor is, amikor jönnek a győzelmek, akkor is, amikor nem megy, mert ilyen a sportban előfordul.

Ludányi Marci bácsi pedig büszkén meséli nektek, hogy róla nevezte el a szeretett klubja az akadémiai csarnokot, felkerült a Legendák falára, ahonnan mosolyog ránk Szabó „Sonka” László és Tóth Géza is. A legendáink. De ti is azok vagytok, és azok maradtok örökre.

Kapusaink, Badó László, Oláh Zoltán és Tyetyák Tibor. Mezőnyjátékosaink, Hubai János, Csáky Béla, Barabás János, Hertelendi Róbert, Noel József, Cseh Zsolt, Fülöp László és a közelmúltból az égiek Volánját erősíti már Lukács János is. Sokunknak kicsordul a könnye ilyenkor, mert nehéz még mindig elhinni, hogy ti már nem vagytok velünk.

Edzőink, Kovács Iván, Zorán Kurtes, az említett Pióker Sándor mellett a másik gyúrónk, Joó Pál, csapatunk fotósa, Gyenes Kálmán és a sok-sok győzelemről tudósító Bagaméry László és Simon József is veletek van.

Mézi pedig vezényelt. Mekkora szíve volt neki, mennyi, de mennyi szeretetet kaptunk tőle. Béla, Zsuzsa mama, Keszi bácsi és Révész Robi is vele együtt tapsolt. Hiányoznak a táborból, jó lett volna őket is látni akkor, amikor átvettük a bajnoki aranyat.

Még mindig itt ülünk a lelátón. Ebben a kékségben. Az a hatalmas kivetítő most nincs bekapcsolva, de mi látunk rajta benneteket. Előre-, Volán- és Pick-mezben. Mentek Csak előre, gólt dobni, bemutatni egy nagy védést, nyerni, kiinteni a tábornak. Azoknak, akik szerettek és szeretnek még mindig benneteket!

Fiúk! Hiányoztok!

#handballfamily! Aki teheti, gyújtson egy szál gyertyát!

Webshop termékek

Ugrás az oldal tetejére