PICK Aréna avató-lázban Oláh Bélával (3. rész)

- Ha azt mondom, Szegedi Volán, az mit jelent neked?

- Büszkeséget! 1970-ben igazolt le a klub, és egészen 1986-ig játszottam a csapatban. Csak a katonai évek alatt nem voltam a Volán játékosa. Csodás időszak volt, olyan emlékek ezek, hogy miközben erről mesélek, könnybe lábad a szemem.

- Mezőhegyesi vagy, hogyan kerültél hozzánk?

- 1969-ben a Radnóti Gimnáziumban kezdtem meg a tanulmányaimat. Ekkor futballoztam is, de Zsedényi tanár úr mondta, hogy a suliban inkább a kézilabda a favorit. Ludányi Márton látott bennem tehetséget, és átcsábított a kézilabdához. Remek csapatunk volt, a Volánnal az országos ifjúsági bajnokságban ezüstérmesek lettünk.

- Mikor kerültél a felnőttekhez?

- 17 éves lehettem. Emlékezetes volt az első edzésem. „Csókolom!” – köszöntem, amikor az öltözőbe léptem. Giricz Sanyi volt a kapitány. Mondta, hogy menjek ki, és jöjjek be újra. „Jó napot!” – jöttem be másodszor, de megint mehettem ki. A szertáros Marika néni segített, így harmadjára már helyesen köszöntem: „Szevasztok!” Giricz és Csáky közé ülhettem, ekkor Kovács Iván volt az edző. Volt, hogy három csapatban játszottam: az ifiknél, a megyében és az NB I/B-s csapatban. Ott voltam az NB I-be feljutott együttesben, ezután azonban a Honvéd Szondi SE-ben töltöttem a katonai éveket. Ezt sajnálom, mert maradhattam volna Szegeden is.

- Emlékek?

- Még mindig elérzékenyülten mesélem a történetem. 1974-ben, az újszegedi sportcsarnok avatón én lőttem az első gólt. Az ifjúsági-válogatottal a románok ellen játszottunk. Támadtunk, jobb kettőből elhajoltam, az alsó sarokba bombáztam. Ez felejthetetlen találat volt számomra. 1983-ban a német Lipcsével játszottunk. Előtte a nyári tornákon többször is találkoztunk velük, de mindig kikaptunk. Így volt az NDK-ban lejátszott első KEK-meccsen is, néggyel vertek bennünket. A visszavágó előtt német újságírók kérdeztek, hogy mi lesz az eredmény? Mondtam, hogy 6-8 góllal nyerünk. Nyolccal diadalmaskodtunk, és az elődöntőbe jutottunk. Amikor a lipcsei játékosok feljöttek az öltözőből, akkor szembesültek azzal a hangulattal, amelyet a szegedi közönség teremtett. Falfehér arccal melegítettek, nem is volt esélyük a meccsen. Egy órával a kezdés előtt csordultig telt a csarnok, ott nem lehetett veszíteni.

- Szoktál mesélni a szegedi évekről?

- Hiába élek régóta Békésen, mindig szegedi maradok. Hívtak engem más csapatok, ám én mindig azt mondtam, felejtsenek el, volános maradok. Nyerni, a szurkolóknak örömet szerezni, ez volt az életünk. Egy sportoló igazán akkor értékeli már azt, amelyben élt, amikor kicsit megöregszik. Nagy köszönet jár a szegedi tábornak, hogy a szabadidejüket feláldozva jöttek minden meccsünkre szurkolni, minket buzdítani.

- Láttad már az új PICK Arénát?

- Őszinte leszek: nem vagyok technikai zseni, nincs is okostelefonom, de a kisfiam mindig mutat képet róla. Nagyon szép, és amit nagyon várok, hogy a december 9-i avatón ott legyek, mert találkozhatok a régi társakkal, láthatom élőben ezt a remek csapatot, amelynek továbbra is hatalmas szurkolója maradok.