#kékek vb-blog Svédországból

„A lényeg, hogy megvan, és magabiztosan hoztuk az első meccset, ez volt most a legfontosabb. Jól kezdtünk, és ez a lendület kitartott az első félidőben. Határozott volt a védekezésünk, elöl pedig nagyon jó százalékkal értékesítettük a helyzeteket. Harminc perc alatt eldöntöttük a meccset, így a második játékrész már nem volt olyan szép és jó, mint az első. A koreaiak védekezést váltottak, illetve ekkor több biztos helyzetet is elrontottunk, így kicsit faragtak a hátrányukból, de nem kellett egy percet sem izgulni, hogy még közelebb kerülnek. Pacsi a végén, majd megköszöntük annak a maroknyi magyar tábornak a buzdítást, akik végig szurkolták a meccset. Jó volt hallani, hogy „Hajrá, magyarok!”, ez inspirálja az embert.
A péntek a regenerációról szól, illetve a felkészülésről, hiszen szombat este jön az Izland elleni találkozó. Brutál összecsapásra számítok, mert ellenfelünk hihetetlen tempót képes diktálni, így a legfontosabb az lesz, hogy ezt megállítsuk, rákényszerítsük őket arra, hogy felállt fal ellen játszanak. A portugálok is ekkor tudták szorossá és nyílttá tenni a meccset. Hatalmas koncentrációt igényel majd a hatvan perc, éppen ezért volt jó, hogy Dél-Korea ellen gyorsan nagy előnyre tettünk szert, lehetett forgatni a csapatot, én is tudtam pihenni. Minden rendben velünk, az ágyakat azért nem ránk méretezték a szállodában, de kezdjük ezt is megszokni. Amikor szabadidőm van, sokat beszélek a családdal, ez mindig jól esik, megmelengeti a szívemet. Visszatérve az Izland elleni rangadóra, ha komoly célokat szeretnénk elérni a világbajnokságon, akkor egy ilyen szintű csapatot is le kell győznünk. Én és a társaim hiszünk ebben, így várjuk a meccset.”