Olimpiai élmény, negyedik hely

Július 20. és 26. között rendezték meg idén Szkopjéban (Észak-Macedónia) a kétévente lebonyolított Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. A magyar serdülőválogatottban helyet kapott három akadémistánk: Kelemen Barnabás, Matic Dávid és Varga Levente. A válogatott munkáját U21-es akadémiai csapatunk vezetőedzője, Szabó Levente irányította. Arra kértük, meséljen élményeiről, és természetesen a meccsekről is.

– Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) rangos rendezvény, hiszen hivatalos olimpiai verseny, a NOB szervezésében valósul meg, így a hazai csapat indulását a Magyar Olimpiai Bizottság koordinálja. Ennek megfelelően egy, a 14–18 éveseknek kiírt, igazi multisport-eseményen vehettünk részt, ahol összesen 48 ország mintegy 3000 sportolóval képviseltette magát. A magyar delegáció 151 fős volt, 15 különböző sportágban.

A körítés a felnőtt versenyekhez volt mérhető: a megnyitón felvonult valamennyi résztvevő sportoló, és olimpiai esküt is tettünk a versenyek megkezdése előtt. Bár rendszerint a delegációk elszállásolása olimpiai faluban történik, ezúttal ettől eltértek: 5–6 nemzettel egy bázison volt a szállásunk.

A versenyeket egy helyszínen rendezték, ahova csak akkreditációs kártyával léphettünk be, a szállásról olimpiai buszjárat vitt a mérkőzésekre. Esténként összegyűltünk, a MOB főtitkára, Fábián László a csapat vezetőjeként köszöntötte a helyezetteket. Az érmet szerzők fényképükkel felkerültek a kialakított, hatalmas éremtáblázatra. A feszített program miatt nemigen tudtunk elmenni más sportágakat megnézni – az atlétikai és úszóversenyeket a szállásunkhoz közel rendezték –, ezt nagyon bántuk, de a hangulat igazi olimpiára emlékeztetett.

– Kézilabdában nemenként nyolc ország indult. A szervezőket kivéve az EHF rangsora döntötte el, ki vehet részt. Ráadásul az EYOF kiemelt jelentőséggel bír a versenynaptárban: a helyezések magas EHF-pontot érnek, ezért mindenki igyekszik a legjobbját hozni. A felnőttekhez hasonlóan kézilabdában sajnos csak 15 játékos nevezhető, így két kapussal és 13 mezőnyjátékossal indultunk útnak. Cserére ráadásul nincs lehetőség, így nagy szerencse, hogy komolyabb sérülés nélkül fejeztük be a tornát.

Feszített napirend szerint éltünk: reggeli után már kezdődött is a videózás vagy a felkészülés a következő ellenfélre. Sűrű volt a versenyprogram, naponta egymás után jöttek a csoportmeccsek, ami hatalmas megterhelést jelentett a fiataloknak. Mindössze egyetlen pihenőnapunk volt a helyosztók előtt, így a játékosok nagyon elfáradtak, ugyanakkor felejthetetlen élményekkel gazdagodtak. Az első napokban látszott rajtuk, hogy kissé megilletődtek a körülményektől, de ezen gyorsan átlendültek, és elkapta őket a versenyláz.

– Ami a mérkőzéseket illeti, a németek ellen sokat készültünk, hiszen elsőre is ők tűntek a legerősebb csapatnak. Ennek ellenére a meccs elején túlságosan tiszteltük őket, így bár a második félidőben teljesen egyenrangú ellenfeleik tudtunk lenni, a korán megszerzett előnyükből sikerült annyit megtartaniuk, amennyi a győzelemhez kellett.

Aztán összekaptuk magunkat: Norvégia és Portugália ellen – azt hiszem – az elmúlt két év legjobb teljesítményét láttam a fiúktól. A kapuban és védekezésben kiemelkedőt nyújtottunk. Ezután jött Izland: ők hengereltek, a játék minden elemében jobbak voltak nálunk azon a napon.

Utolsó mérkőzésünkön – a bronzéremért játszottunk a horvátok ellen – az első félidőben fej fej mellett haladtunk, kiegyenlített volt a meccs, de a második játékrészre elfáradtunk, sok technikai hibát vétettünk, könnyű gólokat engedtünk nekik – övék lett az érem.

Összességében elégedettek lehetünk a negyedik hellyel: jó csapatokkal játszottunk, megküzdöttünk a szokatlan meleggel is. Fontos tapasztalatokat szereztünk, és mivel a csapat magja még évekig együtt maradhat, fejlődésüket kiemelten segítik az ilyen tornák.