Ki kell lépni a komfortzónából, ha a csúcsra akarunk jutni

Hogy látod a játékosok és a csapat fejlődését az idényben?

– Úgy gondolom, mindenkinek sikerült előre lépni egyéni szinten is, és a csapat is összeállt szép folyamatosan. Hétről hétre lett tudatosabb a játékunk, védekezésben és támadásban is sikerült fejlődni. Onnantól, hogy tudjuk, mit várunk, mit várhatunk a másiktól, kialakult egy jó ritmus, gördülékeny volt a munka.

A bajnokságban megtartottátok az őszi harmadik helyet, ez volt a cél?

– Télen úgy láttuk, igen. Akkor a hosszabb összeszokási periódus után már szépen jöttek az eredmények, de ősszel az első két helyezetten kívül az Eger is megfricskázott minket. Aztán volt egy jó felkészülésünk, nemzetközi tapasztalatokat szereztünk, így vágtunk neki a tavasznak.

Tavasszal jó meccseket játszottunk a négyes döntőbe jutókkal, a Fradi ellen sikerült is vezetnünk az első félidőben. Nagyon beleállt a Ferencváros, a szünetre egy gólra zárkóztak, majd a vezetést is átvették. Végletekig kiélezett mérkőzés volt, egészen az utolsó öt percig fej-fej mellett haladtunk, de a legvégén kimaradtak a dobásaink, eladtuk a labdát, így a zöld-fehéreké lett a két pont. Ez főleg azért érintett minket rosszul, mert ősszel négy másodperccel a vége előtt szereztek vezetést, így az idényben nem sikerült pontot szerezni ellenük.

A PLER-Budapest ellen is meccsben voltunk, vezettünk is, de aznap az ellenfél kicsit jobban akarta a győzelmet. Nem szégyenkezünk az ellenük nyújtott teljesítmény miatt, de nem tudtuk őket megverni. Jobbak voltak nálunk, reális a harmadik hely. A minket megelőző csapatokról tudni érdemes, hogy végül ők játszották a korosztály döntőjét is, nyugatról a két veszprémi csapat csak a bronzért küzdhetett.

A többi bajnokin mindannyiszor győzelmet ünnepelhettetek. Azokból is lehet tanulságokat levonni?

– Természetesen. Minden mérkőzésen a legjobbunkat kellett hozni, és ez sokszor sikerült is. Többször is nagy gólkülönbséggel tudtunk nyerni, az Egernek például úgy sikerült visszavágni tavasszal, hogy a második félidőt 18–9-re hoztuk. Dabason pedig a védekezés állt úgy össze, hogy az első félidőben csak öt gólt kaptunk. Ezek szerintem rendben voltak, dolgoztunk becsülettel.

Külön öröm, hogy munkából mindenki kivette a részét. Sok gólt dobtunk, és a legkevesebbet kaptuk az év folyamán. Egymást erősítették a folyamatok, ha jól ment csapatnak a védekezés, megjött a kapusteljesítmény is – harminc százalék felett zártak a hálóőrök.

Ahhoz, hogy ennél is tovább jussunk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Nem szabad, hogy a fáradtság legyen a kifogás, minden edzésen oda kell tenni magukat a játékosoknak. A pályán pedig „meg kell halni”, a hét közben befektetett munka ilyenkor jön ki, így lehet az utolsó pillanatokban magunk felé billenteni a mérleget.

A bajnokság mellett a kupaesemények mit tudnak hozzátenni a csapat játékához?

– Ezeken a tornákon lehetősége van a játékosoknak más játékkultúrák megismerésére. Az évet Eszéken kezdtük, a délszláv ellenfelek kellemetlen, sokszor agresszív stílusával itthon nem lehet találkozni. Ennek ellenére négyből háromszor sikerült legyőznünk őket, az ezüstérem pozitív tapasztalat volt.

A veszprémi felkészülési tornán nemcsak a rendezőket, de – a bajnoksággal ellentétben – a Fradit is sikerült végre legyőznünk, valamint ízelítőt kaptunk a skandinávok sok futásra és nyitott védekezésre épülő játékából. Ott voltak hibáink, amit az Aranas kihasznált, de jó felkészülési torna volt szerintem.

A hazai rendezésű ifjúsági BL az eredményt tekintve persze negatív, de a játékosok pozitívan jöttek ki belőle. A lelátókat megtöltő tömegtől azt hiszem, kissé leblokkoltak a fiúk. Ha nem itthon játszunk, meggyőződésem, hogy jobb eredményeket értünk volna el.

Végül a májust Aranasban zártuk, ahol a nyitónapon rögtön két mérkőzést játszottunk. Egy győzelemmel és egy döntetlennel csoportelsőként jutottunk tovább. Az elődöntőben nagyon kiélezett mérkőzést vívtunk a Veszprémmel, és szerintem kicsit szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy végül egy góllal nyertünk. A döntő viszont talán az év legjobb játékát hozta, a lengyel Kielce ellen (41-29) a csapat a maximumot nyújtotta, az egész stáb örült, hogy egy kupagyőzelem is jutott az év végére.

Igazán tartalmas év volt, hogyan tovább?

– A kupaküzdelmek során az U20-as és az U18-as korosztály egy csapatot alkotott, így a következő évfolyamba kerülőknek már kicsit ismertebb lesz a terep, tudnak majd együtt dolgozni. Ami engem illet, én a következő szezonban új kihívásként fiatalabb játékosokkal fogok foglalkozni. Az U15-ös korosztályt irányítom majd, emellett pedig másodedzőként segítem Herbert Gábor munkáját az U16-osoknál. Mivel a jelenlegi kerettől teljes egészében búcsúzom, megragadom az alkalmat, hogy a játékosoknak sok szerencsét kívánjak, és bízom benne, hogy mindenki eléri a kitűzött célját a sportban és a civil életben is.