Barátoktól búcsúzom

A négyes döntőbe jutás remek teljesítmény, látszott már idény közben, hogy ide érhet a csapat?

– Nem volt könnyű, hiszen bár remek őszi idényt futottunk – egyetlen vereséggel és tíz győzelemmel a második helyen álltunk – de utána a téli felkészülés távolról sem volt ideális. A bajnokságon kívül a szegedi ifjúsági Bajnokok Ligája csoportkörre is készülni kezdett, így a társaság két részre szakadt. Ennek következtében a keret kétféle felkészülésen vett részt, ezt kellett a bajnokikra egységgé kovácsolnunk.

Segítségünkre voltak a „visszajátszók”, azaz a korosztályunkba nevezhető U21-es játékosok is, de ott sem volt állandóság, így folyamatosan dolgozni kellett a keret összeszoktatásán. A bajnokik rendje is felborult, hétközi, sőt hét eleji mérkőzéseket játszottunk. Mindezek ellenére tavasszal csak a PLER-Fradi páros volt jobb nálunk. Nehéz volt, de az utolsó fordulóban sikerült kivívni a négyes döntőbe kerülést.

Ez nagy fegyvertény. Végül negyedik helyre futottatok be, hogy ment a döntő hétvége?

– Azt éreztem ott is, szűk a keretünk. Tulajdonképpen két sorral dolgoztunk, ennek következtében egy félidőre mindenkivel meccsben voltunk, de a végére már nem maradt erőnk. Az első meccsen igazából egy tizenöt perces periódus volt, amikor nem találtuk magunkat, onnan már nem tudtunk visszakapaszkodni. A bronzmeccsen pedig a PLER folyamatosan felőrölt minket. Kívülről ez úgy tűnhetett, mintha túl hamar adnánk meg magunkat, de mi azért belülről láttuk, hogy azon a hétvégén ebben a vegyes társaságban ennyi volt, kihoztuk magunkból, amit ott lehetett.

Az elvárásokat így teljesítettük, de van egy kis hiányérzet mindenkiben, hiszen érmet szeretünk volna. Két jobb csapattól szenvedtünk vereséget, a PLER az alapszakaszban kétszer is győzött ellenünk.

Az év másik kemény erőpróbája a már említett ifjúsági BL-csoportkör volt. Az ottani szereplést hogyan értékeled?

– Továbbra is tartom, hogy ez a torna jó dolog, jó kezdeményezés a nemzetközi szövetség részéről. Rendezőként talán túlzott elvárásokkal szembesültünk, de biztos vagyok benne, hogy a résztvevők fejlődését szolgálta az esemény. Az eredményeként természetesen vállalom a felelősséget. Ahogy láttuk, ilyenkor a hazai pálya inkább teher. De ha megkérdeznénk az első csapat játékosait, játszottak-e utánpótlás korukban háromezer ember előtt, nem tudnának ilyen példát hozni, tehát a fiatalok ezekre a körülményekre nem volt esélyük felkészülni.

Játékban szerintem az első napi sokk után tudtunk előrelépni, de erős ellenfelekkel játszottunk, ennyi jött ki a csapatból. A kölni döntőn a Szegeden győztes Barça elrontotta az első meccsét, majd másnapra összeszedték magukat és verték a Veszprémet a bronzmeccsen.

Hogyan formálták a játékosokat az idei tapasztalatok, merre tart a gárda?

– Az akadémiai rendszer szabályainak megfelelően évről évre cserélődik a keret, így a legtöbb játékos jövőre az U21-es csapatban folytatja. A fiatalabbak még maradnak, Kárpáti Krisztián irányításával küzdenek majd a bajnokságban. A társaság hozzáállása szerintem megfelelő, tudnak és akarnak is dolgozni, valamint a potenciál is megvan bennük. A koruk alapján még mindenkiből lehet jó felnőtt játékos, rajtuk múlik, hogy befutják-e az előttük álló pályát.

Hat év után búcsúzol az akadémiától, milyen érzések vannak most benned?

Szép emlékeket hagyok most magam mögött. Jó érzés volt részt venni egy ennyire komoly akadémia születésében. És persze új volt nekem egy ilyen nagy klubnál dolgozni, ez is értékes tapasztalat. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen körülmények között, csak a szakmára koncentrálva dolgozhasson. Hat éve kollégák közé érkeztem, most – úgy gondolom – barátoktól búcsúzom. Remek közegnek, jól működő szervezetnek intek búcsút.

A következő idényt már a családhoz közelebb, a budapesti Tempo KSE kötelékében kezdem, az teljesen más dimenzió. Egy kis klub, de a nagyon elkötelezett elnök és a saját tulajdonú sportcsarnok kellő alapot biztosít a szakmai munkára. Mivel a két egyesület kapcsolatban áll, a kollégákkal megmarad a szakmai kapcsolat, remélem, a baráti is. Mindenkinek köszönöm, hogy az itt töltött idő alatt segítette a munkámat.