– Jól vagy? Az edzés végén komoly „támadás” elszenvedője voltál, többen is letepertek.

– Ez is mutatja, milyen jó a hangulat a csapatnál – mindig megy az ehhez hasonló viccelődés. Szerencsére nem csak most jellemző ez, hiszen fontos, hogy lazák legyünk, jól érezzük magunkat a pályán és az öltözőben is. Ennek köszönhető, hogy remek érzéseim vannak ezzel a héttel kapcsolatban.

– Éppen egy évvel ezelőtt beszélgettünk legutóbb, akkor is a Veszprém elleni BL-párharcra készült a csapat. Miben más a mostani helyzet?

– Emlékszem az interjúra, arra, miket mondtam, milyen célokkal készültem a meccsre, aztán azt is tudjuk, hogyan alakult. Az egy szörnyű emlék, szóval most nem szeretnék ígérgetni, fogadkozni, csak a feladatra koncentrálni, aztán pedig a pályán bizonyítani. Tudjuk, mennyire erős az ellenfelünk, Európa egyik legjobb csapata. De azt is látom, hogy mi szintén jók vagyunk, hazai pályán pedig mindenki ellen lehet esélyünk. Az biztos, hogy a legjobb formánkat kell hoznunk csütörtökön.

– Egy év alatt rengeteg dolog megváltozott, a stáb és a keret is átalakult. Ennek ellenére a csapat jobban teljesít, mint az előzetesen sokan gondolták. 

– Nyáron még nem lehetett érezni, mit várhatunk ettől az idénytől. Krisztiánnak nehéz dolga van, hiszen egy évre vállalta el a vezetőedzői feladatot. Az előzmények tükrében szerintem is pozitív szezonunk van eddig, sorra szereztük a pontokat a Bajnokok Ligájában, ám az kár, hogy a csoportban nem tudtunk előrébb végezni. Megtaláltuk az utunkat, ezen kell tovább haladnunk, hiszen jön a szezon legfontosabb része, most kell megmutatnunk, mit tudunk. Remélem, jól kezdünk, már csütörtökön itt az első nehéz feladat.

– A Szeged és a Veszprém között évtizedes a rivalizálás, legendás ez a párharc. Ausztriában van hasonlóra példa? 

– Talán a futballban akad, a Wiener Derby, amelyen a két bécsi csapat, az Austria Wien és a Rapid Wien csap össze. Itt a legnagyobb vetélkedés, ráadásul a szurkolók sincsenek éppen jóban egymással. Ami engem és a szegedi csapatot illeti, nagyszerű érzés egy ilyen párharc részesének lenni, alig várom, hogy kifuthassak a telt házas Arénába. A Veszprém ellenieknél nagyobb, fontosabb meccset lehetetlen játszani, az ilyenekért érdemes kézilabdázni!

– A főpróba remekül sikerült, a hétvégén simán nyertünk a Csurgó ellen. A meccs ráadásul tele volt érzelmekkel, hiszen a Down Alapítvány tagjai is nekünk szurkoltak.

– Csodálatos esemény volt! Fantasztikus érzés, hogy olyan klubban játszom, amely odafigyel másokra, olyan emberekre, akiknek ez sokat jelent. A vendégeink egytől egyig kedvesek, lenyűgözőek voltak, ezt a játékunkkal igyekeztünk nekik meghálálni. Tényleg remek főpróba volt, tudtunk gyakorolni, mindenki fontos perceket játszott.

– Felőled akár kezdődhetne is a negyeddöntőbe jutásért zajló párharc, vagy jól jön még az a két nap, ami hátra van?

– Kell még ez a kis idő, hogy mindent át tudjunk nézni, mindenre fel tudjunk készülni. A meccset persze alig várjuk, ezt látom mindenkin, ám addig még az edzéseken is sok munkát kell elvégeznünk.

– Ebben a szezonban húsz gólod van a Bajnokok Ligájában, ez kevesebb, mint amit megszokhattunk tőled. Mi változott?

– Többet játszom a kettes védő pozíciójában, ami sok energiát visz el a meccseken. Talán kevesebb labda is érkezik a balszélre, mint korábban, átalakult a rendszerünk, aminek ez is egy része. Nem lehet mindig gólokat szerezni, más feladatokat is meg kell oldani a pályán, én pedig elfogadtam ezt a szerepet. 

– Szeretsz védekezni?

– Persze, a lényeg az, hogy segíteni tudjak a csapatnak. Őszintén szólva gólt szerezni fantasztikus érzés, úgy hiszem, ez a része jobban is megy nekem, mint a kettes védőként való küzdés, hiszen nem vagyok túl erős arra a pozícióra, de mindent megteszek, hogy ebben a helyzetben is a legjobbat hozzam ki magamból.

– Visszatérve a csapatnál uralkodó hangulatra: a magyar válogatott játékosok érthetően boldogok, hiszen kvalifikáltak az olimpiára, ám az osztrák együttes kicsivel lemaradt erről. Hogy élted ezt meg?

– A januári Európa-bajnokságon jól szerepeltünk, szép győzelmeket arattunk, így az elvárás is nagyobb volt az olimpiai selejtezőkön, mind a magunk részéről, mind a szurkolóktól. A németek elleni, mindent eldöntő összecsapáson kiválóan játszottunk, megvolt az esélyünk a bravúrra, végül azonban három góllal kikaptunk. Jobbak voltak, ezt el kellett fogadnunk. Csalódottak voltunk, hiszen hatalmas tett lett volna számunkra és egész Ausztria számára a kvalifikáció, az olimpiai részvétel – remélem, négy év múlva újra esélyünk lehet erre.

– Látszik, hogy az osztrák csapat évről évre fejlődik, felzárkózott a közvetlen elit mögé. Mi ennek a háttere?

– Másképp néznek már az emberek a kézilabdára, mint néhány éve. A sportág sokkal nagyobb érdeklődésnek örvend, ezt az Európa-bajnoki szereplésünk elősegítette. Remek a közösség, nem csak válogatottbeli csapattársak, hanem barátok is vagyunk, akik élvezik, hogy együtt lehetnek, egy célért küzdhetnek. Ez áll a sikerek hátterében.

Gyúrós István