Szomorú hírt kaptunk. Elveszítettük Dóka Györgynét, Zsuzsa mamát, csapatunk hatalmas szurkolóját. Szeretett minket. Rajongott a csapatért, a kékekért. Igazi szegedi szíve volt. Keményen harcolt ő is az elmúlt időszakban, de még az utolsó napjaiban is mi, a csapat éltette. A debreceni Magyar Kupa-győzelmünket már nem tudta nézni, de este közölték vele hírt, hogy nyertünk. Boldog volt! "Ez egy szép nap, ragyog a szívem!" - mondta.

Furcsa lesz nélküle minden meccs. Hiányzik majd a mosolya, a szeretete, amit felénk árasztott. Soha nem bántott senkit. A jó, a segítség éltette. Jött velünk, szurkolt Zágrábban, Celjében, Eperjesen, Plockban, Kielcében és még sorolhatnánk azokat a helyeket, ahol Zsuzsa mama tapsolt, szurkolt.

Fájó a búcsú! Egy olyan társunkat veszítettük el, aki a MOL-PICK SZEGED-család egyik fontos tagja volt. Összefogta a nyugdíjas szurkolóinkat, főszerepet játszott minden év végi  szurkolói rendezvényünkön. Milyen boldog volt az elmúlt nyáron, amikor újból bajnokok lettünk! Mindenkihez volt egy kedves szava. Ő ilyen volt. Tanulhattunk tőle.

Az élet sokszor kegyetlen. De tudjuk, hogy ott fönt már felvette a kék mezét. Köszönt Mézinek is: "Itt vagyok! Tudod, csak hangosan: Csak előre! Hajrá Szeged!" Ő már ott szurkol nekünk, boldogan, Zsuzsa mamásan mosolyogva.

Megemlékezés: Süli Róbert
Fotó: Kocsis Alíz