5
8
Tenke Endre: harcos mentalitással sikerülhet
– 1981. április 25. Az első Szeged–Veszprém mérkőzés az NB I-ben. Vannak emlékeid róla?
– Tisztán emlékszem rá, nem lehet elfelejteni. Izgalmas mérkőzésen döntetlen, 21–21 lett a végeredmény. Sok gonddal küzdöttünk, két átlövőnk, Tóth Géza és Lele Ambrus nem játszhatott. Géza a deszki kórházban feküdt mellhártyagyulladással, míg Ambrus hat hónapos katonai szolgálatát töltötte Tatán. Nem volt más megoldás, így én játszottam jobbátlövő poszton, míg a beálló Szabó „Sonka” László balátlövőként szerepelt. Én kilenc, míg „Sonka” hat gólig jutott. Mindkettőnknek jól ment a játék, így tartalékosan jó eredménynek számított a döntetlen. Az Építők újonc volt a bajnokságban, de már ekkor a profizmus jellemezte.
– Kétezer néző volt a régi újszegedi sportcsarnokban, amelyről legendákat mesélnek. Tényleg különleges volt?
– Még ferencvárosi játékosként játszottam először Szegeden. Már akkor megtapasztaltam, hogy a szurkolók nagyon közel vannak a pályához. Keszi Zoli bácsi, ha buzdításra lendítette a karját, akkor jóformán belógott a küzdőtérre. Félelmetes katlan volt, az egyik legnagyobb fegyverünknek számított a hazai pálya. A Honvédból igazoltam Szegedre. Jó döntés volt, még úgy is, hogy éppen akkor hagytam el a fővárosiakat, amikor a következő idényben BEK-győztesek lettek. Szegeden szerettek. Korrektek voltak a vezetők, kiváló edzőkkel dolgozhattam, remek csapattársakkal játszhattam, és a szurkolótábor a legjobb volt Magyarországon. Mi ekkor nem a pénzért játszottunk, hanem a sportág szeretetéért, az elismertségért, a győzelmekért. Csodás időszak volt ez a pályafutásomban.
– Mit vársz a szombati rangadótól?
– Remek csapat az ellenfelünk, kiváló formában játszanak ebben az idényben. Mint mindig, most is a védekezés lesz a döntő. Ha ebben jók leszünk, akkor lesz esélyünk a győzelem megszerzésére. Én bizakodó vagyok, mindig pozitívan állok a csapathoz, így a szombati összecsapáshoz is. Jó, harcos mentalitással sikerülhet megszerezni a győzelmet. Rajtam nem múlik majd, ott leszek a lelátón, és szurkolok a fiúknak.
