Avar György: mindig vártam a rangadót

- Szeretted, vártad a rangadókat?

- Nagyon! Ez a meccs mindig különlegesnek számított. Szerettem! Most kezdtem el számolni, hogy mikor is játszhattam először. 1988-ban tértem vissza Szegedre, így az 1989-1990-es szezonban vívtam az első ilyen magyar csúcsderbit.

- Mire emlékszel vissza, hogyan alakult ki a két csapat között a rivalizálás?

- Úgy gondolom abból, hogy mindkét csapat arra törekedett, hogy a legjobb akart lenni, erre tett fel mindent. Így jött lét létre a Szeged-Veszprém rangadó. Azért a mi időnkben nem mehettél biztosra sehol sem, így kemény meccs várt rád akár Nagykanizsán, vagy éppen Ózdon is. Nagyon kiegyensúlyozott volt a bajnokság.

- Ki volt a legnagyobb ellenfeled?

- Hirtelen Török Lajos és Oszlánczi Andris neve ugrik be. Velük általában nagy csatát vívtam, Lajost a cseleimmel sokszor elbizonytalanítottam. Ellenfelek voltunk a pályán, a meccs után viszont sokat viccelődtünk.

- Mit vársz a vasárnapi derbitől?

- Olyan nem létezik, hogy nincs tétje egy ilyen rangadónak, hiszen minden bizonnyal a Szeged és a Veszprém vívja majd a bajnoki döntőt is, így az alapszakasz mérkőzései nem döntenek semmiről. De nagy súlya van, mert képet kap arról egy csapat arról, hol tart, miben kell esetleg előrelépnie. Nagyon szurkolok a fiúknak, bízom a sikerükben, mert képesek nyerni a Veszprém Arénában is.

- Hogyan telnek a napjaid?

- Köszönöm szépen jól vagyok, éppen tanítani indulok, délután pedig edzést vezénylek. Továbbra is a Mizse KC NB II-es csapatának vagyok az edzője.