Új edző az U16-os csapatnál: Szász Bálint

Szász Bálint bemutatkozásként szakmai hátteréről, játékosmúltjáról és a kézilabda iránti szenvedélyéről mesélt.

– Békéscsabán születtem, fiatalként szinte minden sportágat kipróbáltam: úsztam, fociztam, de sehol sem éreztem igazi kötődést. Édesapám egyik barátja hívott el egyszer Békésre, hogy próbáljam ki a kézilabdát. Mondhatom, szerelem volt első látásra – azóta is ez a sport az életem része, minden napom ekörül forog.

Akkoriban még nem működtek kézilabda-akadémiák, de Kárpáti Krisztián, aki akkor a Balatonfüred szakmai igazgatója volt, elhívott a korosztályos csapathoz. Tizenévesen nehéz döntés volt váltani, de ma is ugyanígy döntenék. A füredi évek sokat jelentettek számomra, ott váltam gyerekből felnőtté. Jól ment a kézilabda, szerepeltem a korosztályos válogatottakban is.

A felnőtté válás időszakára így emlékszik vissza:

– A középiskola befejezése után nehéz helyzetbe kerültem: szerettem volna a felnőtt mezőnyben játszani, de a tanulás is fontos volt számomra. Jelentkeztem a Testnevelési Egyetem szakedző szakára, közben pedig a covid-járvány miatt a klubok lehetőségei is beszűkültek. Végül visszatértem a gyökereimhez – első nevelőedzőm, Papp Bálint ajánlott szerződést. Hálás vagyok Békésnek: folyamatos játéklehetőséget kaptam a felnőtt csapatnál, emellett pedig tanulhattam is.

A kézilabda az életem része, minden nap ekörül forog

Szegedre kerülésében ismét Kárpáti Krisztián játszott kulcsszerepet:

– A diplomám megszerzésével egy időben lejárt a szerződésem Békésen, így új lehetőségeket kerestem. Több klubbal is tárgyaltam, amikor megkeresett Kárpáti Krisztián – ezúttal már Szegedről. Nehéz döntés elé állított, mivel még szerettem volna játékosként is fejlődni, bár már tudtam, hogy alkatom és sérülékenységem nem teszi lehetővé, hogy az első osztályba kerüljek.

Teljesen elképedtem attól a lehetőségtől, hogy edzőként csatlakozhatok ahhoz a klubhoz, amelynek gyerekkorom óta szurkolok. Emlékszem, Békéscsabáról többször utaztunk nemzetközi meccsekre a régi szegedi sportcsarnokba – felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Úgy döntöttem, belevágok: megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok.

Az első évben Hutvágner István munkáját segítettem, akitől rengeteget tanultam. Emellett az U14-es csapattal is dolgoztam. Tavaly pedig újabb kihívás érkezett: meghívtak az első csapat szakmai stábjába videóelemzőként. Meglepett a felkérés, de nem lehetett nemet mondani. Azóta valóban minden percem a kézilabdáé – három csapat szakmai munkájában is aktívan részt venni nem volt egyszerű feladat.

Idén újabb jelentős szakmai fordulat következett be, vezetőedzői megbízatása kapcsán pedig szakmai hitvallásáról is beszélt:

– Az idei év újabb hatalmas váltást hozott: a hat év után távozó Vladan Jordovics helyét vettem át az U16-os csapat élén. Fiatal edzőként ez komoly kihívás, amit nem vállaltam volna segítség nélkül – Herbert Gáborral közösen irányítjuk a csapatot, akitől szintén sokat lehet tanulni.

Edzőként az egyéni fejlesztésre helyezzük a hangsúlyt – ez az akadémia alapelve, amit saját tapasztalataim is megerősítenek. Tudom, hogy lehet valaki bajnok korosztályos szinten, játszhat eredményes csapatban, lehetnek kiváló edzői, de ez még nem garancia arra, hogy valaha NB I-es játékos lesz. Ezért a célunk az, hogy mindenkiből a benne rejlő maximumot hozzuk ki, és segítsük a legmagasabb szintig eljutni.

Ehhez minden adott – ez csodálatos lehetőség. Ugyanakkor minden reggel elmegyek az edzőterem falára festett idézet mellett, amely emlékeztet: az infrastruktúra csak kellemes adottság, nem lehet kényelmessé tenni a munkát. Edzőként és játékosként is a maximumot kell nyújtani a sikerért. Aki nem dolgozik keményen, az nem lehet jó kézilabdázó. Ezt kell megtanítanunk a fiataloknak. A lehetőségek adottak, európai szintű környezetben készülhetnek – de a céljaikat csak folyamatos elkötelezettséggel, koncentrációval érhetik el. A munka minősége a legfontosabb – ezért dolgozunk együtt.