Bravúrokkal teli idény, ötödik hely a felnőtt mezőnyben

Vegyük sorra az idény legfontosabb eseményeit! Az eleje nehezen indult, de aztán jött a fordulat, ti hogy láttátok az egészet belülről?

– Az akadémián minden év egy új csapat formálásáról szól, így az indulás mindig nehéz. Ebben az idényben kicsit szerencsésebbnek mondhattuk magunkat – bár volt öt távozónk, akik megkezdték felnőtt karrierjüket – a csapat magja együtt maradt, így nem kellett olyan sok játékost beépítenünk a keretbe. A jó felkészülés ritka, hiszen a korosztályos világversenyek után mindössze egy hét jut az összeszokásra, és már indul is a bajnokság.

Az idénynyitón nagy csatában kaptunk ki idegenben a Veszprémtől (30–25), ez a kelleténél is jobban megviselt minket, bennünk maradt. Aztán már jól alakult az ősz, hiszen hazai pályán nem kaptunk ki egyszer sem, döntetlenünk is csak kettő volt. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy több játékos is jelentős szerepet kapott a felnőtt keretben – ami továbbra is nagy büszkeség. De emiatt a mi gárdánk meghatározó játékosai kevésbé találták a ritmust az NB I/B-ben, nem mindig látták, mennyire fontosak a csapatnak, talán kevesebbszer vállalták a vezérszerepet.

Ezután jött a kivételes tavasz, számítottál ilyen teljesítményre?

– Előny volt, hogy az utolsó két őszi fordulót január végén-február elején játszottuk. A Vecsés ellen idegenben alulmaradtunk, de sikerült legyőznünk a DEAC-ot, ezzel elvettük a hazai veretlenségüket, ez nagy fegyvertény volt. Erre alapozva úgy indítottuk a tavaszt, hogy lehet felfelé tekintgetni, van keresnivalónk a jó csapatok között.

Ezzel elindult a győzelmi sorozatotok. Vannak abból kiemelkedő pillanataid?

– Persze, hiszen februárban visszavágtunk a veszprémi akadémiának, akiket előtte csak a Vecsés tudott legyőzni. Összességében azt mondhatjuk, hogy a nagy csapatokkal felvettük a versenyt, hiszen az előttünk végzőkkel szemben pozitív a mérlegünk. A nagy tét jobb koncentrációt hozott, ettől a játékunk is javult. Ami még további munkát ad nekünk, hogy esélyesként is tudjunk győzni, és ne hullajtsunk pontokat a táblázat végén szereplőkkel szemben.

Csúcspontunknak mondható még a Cegléd elleni hazai mérkőzésünk, ahol egy félidő alatt 29 gólt szereztünk. Akkor remek tempóban kézilabdáztunk, és ennek meg is lett az eredménye.

És természetesen az is idesorolható, hogy akkor is megtartottuk a jó pozíciónkat, amikor kulcsjátékosaink a felnőtt kerettel edzettek és játszottak mérkőzéseket, így a közös gyakorlásokra csak korlátozottan volt lehetőség. Az pedig, hogy a csapatból többen nemcsak a magyar első osztályban, de még a Bajokok Ligájában is bemutatkozhattak, ismét csak büszkeséggel töltötte el a stábot.

Mi a jó szereplés titka az NB I/B-ben?

– Fő célunk mindig a középmezőny, hiszen az NB I/B-ben négy kieső is van, így a biztos bennmaradáshoz keményen kell küzdeni. A játéklehetőség a felnőtt bajnokságban olyan előnyöket hoz az akadémisták számára, amiről semmiképpen nem szeretnénk lemondani. Nagyon sűrű a mezőny, kicsik a különbségek. Idén is jól működött a támadójátékunk – ezernél is több gólt szereztünk, ami a második legtöbb a ligában – de védekezésben sebezhetőek voltunk, ezen mindenképpen kell még javítani.

Az utolsó fordulónak úgy futottunk neki, hogy akár érmesek is lehetünk, de ehhez a további mérkőzéseknek is kedvezően kellett volna alakulniuk. A feljutó Eger csak három ponttal végzett előttünk, a Vecséssel szembeni kedvezőtlen mérleg miatt lettünk végül ötödikek. Egy pont kellett volna, hogy érmet szerezzünk, ez ilyenkor kicsit még fáj.

Hogy alakult a játékosok egyéni fejlődése, hányan tudtak nagyot előrelépni?

– Szerencsére sokan! Sok extra teljesítményt láttunk a szezon során. Öröm, hogy heten is felnőtt bajnokságokban folytatják a következő évtől. A NEKA csapatával kötött együttműködésünknek köszönhetően Kucsera Máté és Lukács Kornél válhat stabil NB I-es játékossá, az egy idény után az első osztályba visszajutó Dabas pedig Vidovenyecz Mátéval a soraiban küzd majd. Járó Kristófot legközelebb már a Gyöngyös mezében üdvözölhetjük a bajnokin, többen a másodosztály egyesületeinél léphetnek előre, és vannak, akiknek a sorsa még nem dőlt el véglegesen. Reméljük, hogy sok mindent visznek innen magukkal. Olyan szakmai és mentális képzettségre tettek szert az akadémián, amivel megállják a helyüket felnőtt játékosként. A munka folytatódik, a jövő évi keretet úgy tervezzük, hogy U20-asokkal töltjük fel, és új igazolások nélkül vágunk neki a következő szezonnak.

Az U21-es csapat edzői teendői mellett te vagy a serdülő válogatott kapitánya is. Sok szegedi fiatalt hívtál be az edzőtáborba, hogy szerepeltek?

– Nagy öröm, hogy a serdülő válogatottban is sok akadémistánk kap lehetőséget. Ez a korosztály kétéves periódusokban dolgozik, ahol az első évben nincsenek versenyek. Ezért igyekszünk minél több nemzetközi edzőmérkőzést szervezni, hogy éles helyzetben is kipróbálhassák magukat a fiatalok. A széles bázis kialakítása volt a cél, ezért is szervezünk A és B válogatottat, ami összesen 38-40 játékost jelent. A két keret önállóan készül, de egy helyen, így van lehetőségük egymással is játszani.

A jövő évben Olaszországban rendezik az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált (EYOF), ami a legmagasabb szinten jegyzett multisport esemény. Oda már csak egy szűkebb keret fog utazni, remélem, minél több szegedi játékos fogja kiharcolni a helyét. Érdemes, mert olyan élményeket és tapasztalatokat gyűjthetnek, amit máshol nem tudunk modellezni. Erős csapattal megyünk, az éremszerzést tűztük ki célul.