– A legutóbbi meccsen, amelyet a Telekom Veszprém ellen hazai pályán játszottunk, a családoddal a lelátón szurkoltál. Hogy tetszett a gyerekeknek a rangadó?

– Hatalmas élmény volt, napokig erről beszéltek, a suliban is erről meséltek. Még a meccs előtt délelőtt a belvárosban sétáltunk, megmutattam nekik Szegedet, ahol éveket töltöttem el. Miközben sétáltunk, összefutottunk Imanol Garciandíával és Miguel Martinssal. Készítettünk közös fotót, kezet fogtunk velünk. Vencel fiamnak Miguel a kedvence, így neki ez örök élmény marad. Tudni kell róla, hogy hasonlóan öltözködik, mint ő, a baseballsapkát is fordítva hordja a fején. Csillogó szemekkel állt mellette. Jó volt ott lenni a meccsen, amelyért nagy köszönet jár a klubnak, hogy meghívtak rá, főként, hogy sikerült nyernünk.

– Most is jöttök a pénteki döntőre?

– Nem kérdés, ott a helyünk, már meccslázban ég a család, a fiúk számolják vissza a napokat.

– Mi vársz a meccstől?

– Az előző találkozó jó alap lehet, mert elhitte a csapat, hogy meg tudja verni a Veszprémet, és a mutatott játék is biztató, erre megint nagy szükség lesz. Biztos vagyok abban, hogy hatalmas lesz, egy Szeged–Veszprém meccs mindig különleges. Nem elcsépelt szó rá, hogy a kézilabda ünnepe a rangadó, mert ez tényleg egy különleges derbi.

– Hogy tetszik az Aréna?

– Már a THW Kiel elleni nyitómeccsen is ott voltam, így már akkor elvarázsolt. Remek a hangulat, kiváló a szurkolótábor, biztos vagyok benne, hogy most népes tábor buzdítja majd a fiúkat. Az biztos, hogy a Habuczki-család öt fővel ezt a tábort erősíti.