„Köszönöm! Köszönjük! Jó érzés volt ennyi gratuláló üzenetet kapni. Nagy győzelem volt, nem is tudtunk a szobatársammal, Ricsivel gyorsan elaludni. Sokat nevettünk, ez a siker hihetetlen érzéseket szabadított fel bennünk. A meccs után a legtöbbször a közös körtáncot néztem meg videón, ez a szép sportban, így, együtt örülni! Szerencsére jól vagyok, nincs semmi gondom, persze kaptam egy-két ütést, de ehhez már hozzászoktam. A nyakamon lévő karmolás sem piros már annyira, ez is gyorsan rendbe jön. Jót tett a lelkemnek, hogy nekem is jól ment a játék, de ehhez kellettek a csapattársak, mert tőlük kaptam azokat a labdákat, amelyeket be kellett lőnöm. Szerencsére most minden sikerült, ebben nagy segítség volt, hogy alaposan felkészültünk a németekből, az ellenfelünk kapusaiból, így tudtuk, tudtam, mit kell tennem, ha helyzetbe kerülök. Ricsi is szépen szórta az asszisztokat nekem, de ez nem meglepő, hiszen remek a kapcsolatunk a pályán és azon kívül is. Nagyon jó hangulatban van Ricsi, jó látni, hogy a második gyermeke születése után milyen boldog.

A németek elleni diadal szép és jó volt, de ez már a múlt. Most komoly lépést tettünk azért, hogy minél tovább eljussunk. Van 4 pontunk, így kezdjük a középdöntőt. Most kell a talajon maradnunk, és figyelni mindenre, így a mai napon a regenerációra, arra, hogy csütörtökön a brazilok ellen ismét sikeresek legyünk. Tartalékosak a dél-amerikaiak, nagyon sajnálom, hogy Thiagus Petrus nem lehet itt, mert ő egy remek srác, a barátságunk azóta is megmaradt, hogy ő eligazolt Szegedről.

Okosnak kell lennünk, mert a hibákat könyörtelenül bünteti minden válogatott a vébén. Kaptunk egy hatalmas lehetőséget, amivel élni szeretnénk, sikerrel venni a középdöntőt, megszerezni az első két hely valamelyikét, bejutni az első nyolc közé. Szerencsére nem vagyunk fáradtak, mindenki jól van, és a magyar szurkolók szeretete hihetetlen erőt ad. Még egyszer: ezt nagyon köszönjük!"