Szomorú hírről kell beszámolnunk, gyászol a #Handballfamily, 70 éves korában elhunyt Barok István, egykori játékosunk, utánpótlásedzőnk, majd klubunk sajtósa.

A sport volt az élete, imádta a meccsek hangulatát, szervezett, tudósított, szurkolt,  mindig ott volt minden szegedi eseményen.

A kézilabda volt a legnagyobb szerelme. Testnevelő tanárként emlékezetes győzelmet aratott szeretett iskolájával, a Ságvári Gimnázium csapataival. Hihetetlen ösztönző ereje volt, a gyerekek, a tanulók imádták, nem véletlenül hívta mindenki Barok tanár úrnak.

Ott volt velünk a régi , majd az új spori lelátóján, rengeteg meccsre kísért el bennünket, legemlékezetesebb külföldi tudósítását Izlandról adta, ahol nagyobb hóbuckák tornyosultak, mint ő maga. De sokat emlegetik mind a mai napig azt a Szeged TV-s közvetítését is, amikor a Pick Szeged legyőzte a Veszprémet. Egyedi stílusa volt, kedvelték az emberek.  

Évekkel ezelőtt egy #kékek podcast keretében beszélgettünk. Jöttek a sztorik, mi pedig jókat nevettünk rajta. Szomorú ez a nap, egy nagyszerű családfőt, egy remek pedagógust, egy kiváló újságírót veszítettünk el.

Kedves, Pista bá! – ez volt a másik megszólítás, amit sokan használtak feléd! Baga ott fent, (Bagaméry László, szegedi sportújságíró) már biztos, hogy megmutatta az asztalod, te pedig munkához láttál. Vágod az elkészített interjúkat, amit Tóth Gézával, Badó Lászlóval, vagy éppen Szabó „Sonka” Lászlóval készítettél. Az égiek csapata mosolyogva üdvözölt, átöleltek a fiúk, Piki pedig már biztos, hogy elmesélt egy sztorit, amin jót nevettetek.  Sajnos, egyre többen figyeltek fentről bennünket, ez nem jó, nagyon rossz érzés erről beszélni. Rossz érzés erről írni, emlékezni.

Barok István! Nyugodj békében! Emléked örökre megőrizzük!