Michael Apelgren: „Tovább kell építkeznünk”

Magyar Kupa-győzelem, óriási csatában, végül 2-1-es veszprémi sikerrel záruló bajnoki döntő, valamint szoros negyeddöntő a Barca ellen a Bajnokok Ligájában - ha egy mondatban kéne összefoglalni Michael Apelgren első szegedi szezonját, talán ezek lennének a legfontosabb mérföldkövek. Vezetőedzőnk a nyári szünet előtt beszélt a mögöttünk hagyott hónapok tapasztalatairól.

– Az új rendszerhez való alkalmazkodás mennyi időt vett igénybe a régi, illetve a tavaly nyáron újonnan érkező játékosoknak?

– Természetesen időbe telt. Nekem edzőként van egy világos elképzelésem arról, hogyan szeretném látni a játékunkat, de alkalmazkodni is kell ahhoz, ahol éppen tartunk. Az idény során mi is változtattunk, kerestük a válaszokat, és büszke vagyok arra, hogy folyamatosan fejlődni tudtunk. Idő kellett, hogy a játékosok megszokják a rendszert, de nekem is meg kellett tanulnom, mi működik náluk. A végére szerintem nagyon erősek lettünk – közel voltunk a Bajnokok Ligájában a Final Fourhoz, a magyar bajnoki címhez, megnyertük a Magyar Kupát. Most már "csak" tovább kell építkeznünk.

– Február és március eleje különösen nehéz időszak volt. Miért volt ez ennyire megterhelő a csapat számára?

– A legnagyobb törés a Zágráb elleni hazai vereség volt. Ne felejtsük el, hogy idén egy rendkívül erős BL-csoportban voltunk, ahol még a csoport utolsó helyezettje is világszínvonalú játékosokkal állt fel. A horvát csapatban például olyan játékosok szerepeltek, akik a világbajnoki döntőben is játszottak. De ettől függetlenül csalódás volt a hazai vereség. A bajnokságban is volt három vereségünk olyan csapatok ellen, akiket le kellett volna győznünk. Egy hiba belefér, de három már nem. Ebből tanultunk – én is, a csapat is, a klub is. A szezon végére viszont újra versenyképesek lettünk.

– Mi volt a szezon fordulópontja számodra?

– Egyértelműen a párizsi, PSG elleni meccs. Tíz góllal nyerni ott – ez történelmi pillanat, amit soha nem felejtek el. Ez volt a legnagyobb fordulópont. Végig éreztük, hogy jók vagyunk, csak néha hibáztunk. A szezon végére viszont egy igazán versenyképes csapattá váltunk, amely együtt küzdött, és egyre jobban értette a rendszert.

– Mit jelentett neked személyesen a kupagyőzelem?

– Nagyon sokat. Természetesen szeretném, ha az emberek azt mondanák, hogy jól végzem a munkám, de végső soron a címekért dolgozunk. Ez az, ami számít. Nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük az első közös trófeánkat. Ezekben a pillanatokban is látszott, hogy van valami extra ebben a csapatban. Úgy érzem, történelmet írhatunk Szegeden. Már nyertem címeket Norvégiában és Svédországban, és Magyarországra is azzal a céllal jöttem, hogy itt is mindent megnyerjek.

– Hogyan látod első szezonod után a Veszprém elleni rivalizálást?

– Szerintem sikerült szűkíteni a különbséget köztünk és a Veszprém között. Hat meccsből hármat mi nyertünk, hármat ők. Tavasszal nyertek a bajnokságban, de itt ősszel és a döntőben nem tudtak nyerni, és a kupában semleges pályán is mi győztünk. A fináléban nagyon közel voltunk ahhoz, hogy idegenben is nyerjünk. Büszke vagyok arra, amit idén felépítettünk. Tudom, hogy érzik, mennyire közel vagyunk, lehet, hogy ez nem is "tetszik" nekik.

– A keret stabilitása és a folyamatos építkezés lehet az erősségünk a következő szezonban?

– Igen, ez nagy előny lehet. Sokszor látni, hogy csapatokat teljesen átalakítanak, de nálunk most stabilitás van. Jön Jim Gottfridsson, aki egy nagyon jó játékos, és a csapat magja is együtt marad. Már csak néhány százalék hiányzik a Final Fourhoz vagy a bajnoki címhez – egy gól, egy védés, egy fordított bírói ítélet. Ha tovább fejlődünk, miért ne célozhatnánk meg a legnagyobb célokat?

– Mennyi időd lesz pihenni a hosszú szezon után?

– Lesz néhány hét pihenő, ami főleg mentálisan fontos. De őszintén szólva, ez az év annyira élvezetes volt, hogy nem éreztem annyira megterhelőnek. Nagyon szeretek Szegeden dolgozni, minden nap örömmel jövök az arénába. Persze lesz egy kis nyaralás, de már most várom a következő idényt.