Kis Usain Boltok a Ligetben

Augusztus 18., kedd, 8 óra 50 perc. Az idő kellemes. Süt a nap, de az éjszakai esőnek köszönhetően friss a levegő. Nincs meleg. A csapatbusz a PICK Aréna előtt parkol. Tiszta kékben érkezik a csapat, az ajtók nyílnak, majd a fiúk elfoglalják a helyüket.

– Mehetünk! – szól Jonas Källman másodedző.

Irány az újszegedi Liget, a rekortán futópálya. Michael Apelgren délelőttre futómunkát írt elő.

A rövid utazást követően az újszegedi sportcsarnoknál áll meg a busz. Néhány játékos nosztalgikus érzéssel figyeli a jó öreg „sporit”. Micsoda meccsek helyszíne volt ez a katlan!

Nincs sok idő ezen elmélkedni, mert Répásy István erőnléti edző már bemelegítést vezényel. Eközben az edzők bójákat helyeznek el a rekortánon. Sprintek várnak majd a fiúkra.

Ezen a délelőttön mi voltunk a kis Usain Boltok. A jamaicai atléta nyolcszoros olimpiai bajnok, 100 és 200 méteren még mindig ő tartja a világcsúcsot, és pénteken éppen a 40. születésnapját ünnepli, így tényleg minden adott volt ahhoz, hogy hozzá hasonlítsuk magunkat, róla nevezzük el a délelőtti futást.

Gyilkos feladat vár a fiúkra. Előbb 10, majd 20, utána 30 méter következett, 10 méterenként emelkedett a penzum egészen 100 méterig. A pihenő a visszaséta volt.

Borut Mackovsek vezette a sort. Apelgren mester sípjára indultak mindig a játékosok. Megpezsdült az élet a Ligetben, rendesen felpörgettük a ritmust. Odatette magát mindenki.

Lukács Pepe elárulta, hogy édesapja valamikor középtávfutó volt. Az irányító mozgásán látszott, hogy örökölt valamit az apukájától, mert olyan mozdulatokkal futott, mint egy sprinter.

A srácok elérték a száz métert. De nem volt vége! Irány visszafelé, azaz 90, 80, 70 méter, egészen tízig. A mosolyok egyre inkább elfogytak, már mindenki számolt visszafelé.

– Mindjárt vége! – szóltak többen, amikor már csak harmincat kellett futni.

Apelgren vezetőedző pedig csak nyomta a sípot. A fiúk kitörtek a rajtból, majd teljesítették az előírt távot.

– Bravó, srácok! – szólt terapeutánk, Djordje Ignjatovics.

Ezután elindultunk a buszunkhoz, és miközben szálltunk fel, megérkezett csapatunk egyik legnagyobb szurkolója, Cattani. Pacsi mindenkivel, a „főfelügyelő” mosolygott, integetett, miközben visszaindultunk az Arénához.

Ez volt a délelőtt. Délután pedig két csoportban következik a kondiedzés. Ez egy ilyen nap, a felkészülési időszak erről szól.