Szopkó Roland: Megtiszteltetés volt Szegeden dolgozni

– Hogyan emlékszel vissza erre a hat évre, amit nálunk töltöttél?
– Az elején izgatottan vágtam bele a munkába, friss erőnléti edzői diplomával kezdtem el dolgozni Garami Zsolttal és Granyák Dominikkal közösen az akadémiánál. Ekkor egy gimnáziumban dolgoztam, nagyon örültem annak, hogy megkerestek Szegedről. Nem volt kérdés, hogy a párommal együtt ide költözzünk.

– Mi volt a legszebb ebben az időszakban?
– Már testnevelő tanárként is érdekelt az erőnléti képzés és a teljesítmény fokozása. Érdekesség, hogy labdarúgóedzői végzettségem is van. A gimnáziumi munkám során ismerkedtem meg igazán a kézilabdával, ahol dolgoztam, ott ez volt a fő sportág. Majd jött a szegedi lehetőség, hatalmas megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen nagy múlttal rendelkező klubnál dolgozhattam.

– Egy búcsú sohasem könnyű, hatalmas tapsot kaptál a játékosoktól a záró rendezvényen. Hogy élted ezt meg?
– Nagyon jól. Úgy érzem, hogy a kollégákkal és a sportolókkal is sikerült jó viszonyt kialakítanom. Pont azzal a korosztállyal, a tizenhat és húsz év közöttiekkel foglalkoztam, mint a gimnáziumban, így gyorsan megtaláltam velük a közös hangot. Arra is rájöttem, hogy nekem itt, az utánpótlás világában van a helyem, itt érzem jól magam.

– Megszeretted Szegedet?
– Imádom a várost, biztos, hogy hiányozni fog, és a klub is közel került a szívemhez. Rengeteg barátra leltem, jó volt itt élni. Ígérem, továbbra is hatalmas szurkolója leszek a csapatnak.

– Mit hoz a jövő?
– Tavaly született egy kisbabánk, ő már tizennégy hónapos. Borsodból származunk, nagyon távol van tőlünk a család, és a párommal úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk Kazincbarcikára. Eljött a váltás ideje. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Ismét pedagógus leszek, de nem szakadok el a sporttól, mellette erőnléti edzőként dolgozom majd.

– Mit üzensz a szegedi akadémistáknak?
– Remélem, sikerült azt a mentalitást és tudást átadnom, hogy mennyire fontos a kézilabdában a megfelelő erőnlét. Higgyenek a munkában, mert a végén a munka legyőzi a tehetséget, és ne legyenek „lekvárok”, mindig tegyék oda magukat. Természetesen sok sikert kívánok nekik!