Megtanult győzni a csapat

Kivételesen alakult számotokra az idény, aranyéremmel végeztetek. Hogy ünnepel egy U16-os bajnokcsapat?

– A korosztálynak megfelelően, pizzával. Az utolsó meccs után a stábbal elhívtuk a fiúkat, ettünk együtt egy pizzát, jó hangulatban telt.

Látszott a csapaton, hogy megnyerik majd a bajnokságot? Lehet ezt előre érezni?

– A korosztályos bajnokságokban a mérkőzések háromesélyesek, korábban is ezt gondoltam, most is tartom ezt. Bár egyetlen döntetlenen és egy vereségen kívül az összes bajnokin sikerült győznünk, látni kell, hogy – különösen a felsőházban – ezek sokszor egy-, két-, háromgólos győzelmek voltak, tehát szinte mindig a legvégén dőlt el. Ebből a mintából csak a bajnoki cím kivívásához szükséges utolsó, NEKA elleni mérkőzés lóg ki. Ott kiszakadt a gólzsák, végül tízzel nyertünk (38–28), ami sokkal nagyobb különbség a reálisnál.

Mégis győztetek szinte az összes találkozón, van ennek valami titka?

– Az év második fele azért sikerült még az elsőnél is jobban, mert ez a csapat megtanult nyerni. Sok munkával eljutottunk oda, hogy a kiélezett helyzeteket mentálisan is a saját javunkra tudjuk fordítani a mérkőzéseken. Nagy része van ebben annak is, hogy összetartó a társaság, edzésen és azon kívül is segítik egymást. Ezen kívül az is fontos, hogy a nehéz pillanatokban mindig elő tudott lépni valaki. Sok vezéregyéniség születését láttuk a szezonban. Egy-egy meccsen olyan játékosok ragadták meg a gyeplőt, és döntöttek el mérkőzéseket, akiktől ez a korábbiak alapján nem is volt elvárható. Ez kifejezetten jó dolog.

A csapat egyetlen bajnoki vereségét hogy éltétek meg?

– Ez ugye az utolsó mérkőzésünk volt, ahol már bajnokként léptünk pályára. Nekünk tehát tét nélküli volt a találkozó, az ellenfélnek, a Veszprémi KKFT-nek viszont ezek a pontok kellettek a bronzéremhez. Az utolsó néhány fordulókban már látszott a fiúkon, hogy fáradtak, de becsülettel, nagy koncentrációval játszottak mindaddig, míg matematikailag is bebiztosítottuk az aranyérmet.

Bár a bajnokságban már az elejétől jöttek az eredmények, az akadémiai tornasorozatban mintha nehezebben indult volna be a társaság. Hogy látod ezt?

– Így van, az év elején három meccsen is kikaptunk, a következő ötöt sikerült behúznunk. Itt is látható volt a fejlődés, hiszen a felsőházban jó játékkal sikerült felülkerekedni olyan csapatokon, akik ősszel még jobbak voltak nálunk, akkor még nem sikerült kihozni a csapatból a rendszeres jó teljesítményt.

Ez végül egy összesített harmadik helyre volt elég. Körbeverés volt, így a végén már semmiképp nem tudtunk előrébb végezni. Nagy büszkeség, hogy az utolsó, hazai fordulóban a Balatonfüredi Akadémia ellen már pályára küldhettem olyan játékosokat is, akik rendszerint még az U15-ös csapatban szerepeltek, és csak alkalmanként vetettük be őket az U16-os mezőnyben. Tulajdonképpen a jövő évi keret is megállta a helyét, győzelemmel zártuk a sorozatot.

Hogy alakul a bajnokcsapat jövője?

Maradunk együtt. A következő idényben én leszek az U18-as gárda edzője, így továbbra is ezekkel a fiatalokkal dolgozunk tovább. Szinte mindenki 2010-es születésű, így együtt lépnek át a következő korosztályba. Sőt néhány 2011-ben született játékos is velünk tart majd. Abból a szempontból is szerencsések vagyunk, hogy nagyon alacsony volt a lemorzsolódás év közben, így szilárd kerettel dolgozhattunk, és megyünk tovább.

A szakmai stáb nagy része is marad, így a fiatalok ismerős arcokkal találkozhatnak jövőre is. Ez is lehet a siker kulcsa. Elsőéves edzőként én is hálával tartozom a kollégáknak, úgy érzem, még az elvártnál is többet tettek bele ebbe a munkába. Nekem is nagy segítséget jelentettek, és sikerült olyan szilárd közösséget alkotni, ahol mindenki önállóan is ellátta a feladatait. Ez a csapat a jövőben is együtt tud majd dolgozni a sikerért.

A bajnoki győzelem után is maradt még motiváció a keretben?

– Mindenképp. Ebben az évben is rendben volt a társaság, mondhatjuk, hogy a legfiatalabb akadémiai évfolyam példamutatóan teljesített. Tudták, mi a feladatuk, nem kellett ismételgetnünk, tették maguktól a dolgukat. Sikerült kialakítani egy olyan munkakultúrát, ahol már ciki volt, ha valaki nem tett bele annyi munkát, amennyit kellett volna. A srácok egymás hajtották, így nem volt gond a hozzáállással. Ez kifejezetten pozitív hozadéka az idénynek, erre tudunk építkezni a jövőben is.