Legenda volt. Imádta mindenki, mert amit a játékból tudott, azt csak kevesen csinálták úgy, mint ő. Úgy mozgott a falban, mint egy kígyó. Szabó László a szegedi kézilabdázás egyik legendája. Mindenki Sonkának becézte. „Helló, Sonka!” – köszöntek neki a szurkolók. Amikor még ő játszott, nem volt internet, nem volt mobiltelefon, így ha ő visszaköszönt, akkor arról napokig beszéltek az emberek. Ha pedig egy szurkoló kérdezett tőle, és válaszolt, az olyan volt, mint napjainkban egy szelfi egy játékossal. Magyar válogatottként ő érte el a legnagyobb sikert Szegedről, a Volánból került be a nemzeti csapatba, és 1986-ban világbajnoki ezüstérmet szerzett. Szeretett klubjával, a Tisza Volánnal háromszor nyerte meg a Magyar Népköztársaság Kupát. Állva tombolt neki és csapatának a publikum, igazán az ő idején vált félelmetes katlanná a régi újszegedi sportcsarnok. 

Sonka nincs tovább közöttünk. Fájdalmas és szomorú ezt leírni. Hetekkel ezelőtt éppen megemlékeztünk azokról a szegedi kézilabdásokról, akik már az Égi Kékeket erősítik. Nem gondoltuk volna, hogy idén még arról kell írnunk, hogy ez a csapat tovább bővül. Badó, Hubai, Barabás, Giricz, Csáky, Noel, Tóth, Kurtes edző, Pióker gyúró után most már Sonka is ebben a csapatban játszik. Biztos, hogy ott boldog lesz újból, hiszen a társak már készítik neki a mezt.

Szabó Sonka, Isten veled! Nyugodj békében!

- Süli Róbert -