Nagypályás kézilabdameccset játszik majd a MOL-Pick Szeged a Pick-nik a javából nyílt napon! Ilyet már nagyon régen láthattak a szurkolók, így a régmúlt jelenik meg a július 19-ei eseményen.

A füves pályán csatázik a keret. A „hatos” 13 méterre található a kaputól, amely a nagypályás futballban is használatos „ketrec” lesz. Ebben a játékban nincs lépés, kétszer indulás, és egykor volt támadó- és védekezőszekció is, hiszen a pálya nagy mérete miatt a játékosok beosztották az erejüket. Persze az a csapat, amelyik bírta erővel, az előnyben volt, hiszen mindenki támadott és védekezett. Egy biztos, hogy a 2×10 perces meccsen olyan dolgokat láthatunk majd a fiúktól, amit eddig nem!

Nézzünk egy kis hazai történelmet:
1928-ban a Vívó Atlétikai Club lett a magyar bajnok ebben a műfajban, 1959-ben rendezték az utolsó nagypályás magyar bajnokságot, ekkor a Csepel lett az első.
A magyar válogatott 1931-ben játszotta első meccsét, 1935-ben Hollandia ellen szerezte meg az első sikerét, 1938-ban világbajnoki bronzérmes (!) lett!

Mióta létezik a kézilabda? Erre is választ kapunk:
A mai értelemben vett kézilabda elődei az 1800-as évek végén, de inkább az 1900-as évek elején jelentek meg. Három játék szinte párhuzamosan alakult ki: a dán haandboold, a német torball és a cseh hazena. Azonban jelentős akadályt képezett, hogy mind a három játéknak más szabályrendszere létezett. Az átfogó szabályok – melyek már mindhárom fajtára kiterjedtek – 1917-ben születtek. Amszterdamban alakult meg a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF) 1928-ban, sőt az 1936-os berlini olimpián már olimpiai számot is képezett, igaz, ekkor még nagypályás formában. A mai Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) 1946-ban jött létre Koppenhágában, ám Basel a székhelye 1950 óta. A kispályás kézilabda teremsportként az 1960-as évek végétől kezdve él, sőt a 72-es müncheni olimpián már a férfikézilabda kispályás változata is jelen volt az olimpián. A sikeres szereplés nyomán négy évvel később már a női szakág is bemutatkozott az ötkarikás játékokon.