– Izgultál, amikor Juan Carlos Pastor kijelölt a hajrában, hogy végezd el a büntetőt?

– Először meglepődtem, hogy a mester azt mondja, hogy lőjem. Persze, volt bennem drukk. Nem terveztem el, hogy hova lövöm, csináltam egy cselt, láttam, merre mozdul a kapus, utána pedig az alsó sarokba dobtam a labdát. A második hetes már könnyedén ment, felszabadultam, és hatalmas örömmel álltam már oda.

– Ha valaki azt mondja két hónappal ezelőtt, hogy pályára lépsz az NB I-es csapatban, elhiszed?

– Egy nagy vágyam teljesült ezzel, hiszen nagyon szerettem volna játszani a MOL-Pick Szegedben. Egy súlyos lábsérülés után kaptam lehetőséget. Valahol ezért edzettem, küzdöttem, hogy ez összejöjjön. Persze, nem így akartam bekerülni a keretbe, hogy Jonas Källman megsérült, de az élet most így hozta.

– Édesanyád és édesapád mit szólt a góljaidhoz?

– Elárulták, hogy ők is nagyon izgultak a lelátón, természetesen mindketten boldogok voltak.

– 22 éves vagy, a kézilabda mellett már trénerkedsz is. Milyen az edzők élete?

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz, nem könnyű szakma, de élvezem minden pillanatát. A Pick Szeged U13-as csapatának vagyok az edzője, sok-sok segítséget kapok. 16-17 gyerek jár rendszeresen a foglalkozásokra, az Erima-bajnokságon szerepelünk majd. Egy évvel idősebbek között játszunk a mostani szezonban, így komoly kihívás lesz ez is.

– Premier volt az első gólod a Cegléd ellen. Teljesítetted már az ilyenkor kötelező házi feladatot?

– A péntek délutáni tréning után viszek sört a fiúknak, tudom, hogy ilyenkor mi a dolga annak, aki élete első MOL-Pick-gólját dobja, és ezt örömmel teljesítem.

- Süli Róbert -