Süli Róbert írása:

A drukkerek csak jöttek, és jöttek. Megálltak a sarokban, készítettek egy fotót Szeged büszkeségével, az EHF-kupával, amely a nyáron turnézik, megmutatja magát a Pick-híveknek, majd ezután felültek a lelátóra. Vártak, várták a kezdést!

Nyílt edzés! Immár hagyomány nálunk, hogy így kezdődjön az idény. Felcsendült a Pick-induló, jöttek a zászlóink, hozták a drukkerek büszkén, szólt a taps. Amikor Szilágyi Tamás pályára lépett a legújabb zászlóval, az EHF-kupa-győztes lobogóval, akkor felrobbant a csarnok. Zúgott a „Kupagyőztes! Kupagyőztes!”

A játékosok jöttek, tombolta nép, úgy, mint egy nagymeccsen. Pedig ez csak egy edzés volt. A felkészülés kezdete.

A mi fiaink olyan fogadtatást kaptak nyitásként, amit sohasem felednek. Ezért nagy-nagy köszönet jár a drukkereknek, a Pick B közép tagjainak, akik készültek – Csapó Attila és Érdi Zsolti vezetésével –, szervezkedtek, egységet alkottak, és megmutatták, hogy igenis a szegedi szurkolótábor mire képes: SZERETETRE!

Ez mindig így volt. 1976-ban, amikor kezdtünk az NB I-ben, akkor is, amikor nyertük a meccseket, akkor is, amikor 10.-ek lettünk a bajnokságban, akkor is, amikor megszereztük az első bajnoki címünket, és akkor is, amikor megnyertük az EHF-kupát. Nagy tábor a miénk, egy igazi Pick család.
A csapat bizalmat kapott a szurkolóktól. Egy éve is hasonló volt a helyzet, az a szeretet, amellyel kezdődött az idény, végigkísérte a szezont. Most is így indult. A drukkerek kifejezték, megmutatták, hogy nekik mit jelent a Pick Szegednek szurkolni. A csapat érzi ezt, kapja azokat a pluszenergiákat, ami szükséges a győzelmekhez.

Ez lökést ad, lökést adott a további munkához. Még egyszer a Pick Szeged csapata nevében köszönjük a hétfő estét. Emlékezetes volt!