„Szomorú volt ez az éjszaka, nem igazán jött álom a szememre. Járt az agyam, igazán beszélgetni sem volt kedvem, mert nagyon csalódott voltam a portugál meccs után. Párom, Vivi öntött belém egy kis lelket, biztatott, hogy fel a fejjel. És igaza van, hiszen most ebben a pillanatban ez a legfontosabb. Az nem visz előre, ha azon gondolkodunk, mi lett volna, ha... Elég volt egymásra nézni a lefújás után az öltözőben, mindenkin látszott, hogy tisztában van azzal, mekkora lehetőséget szalasztottunk el. De a sportban van javítási lehetőség. Pár nappal ezelőtt egy nagyszerű sikert értünk el, most kikaptunk. Mindkettő a múlt. Van két pontunk, továbbjutottunk, csinálnunk kell tovább, küzdeni, hajtani az utolsó pillanatig. Ha ez a mentalitás lesz a jellemző ránk, akkor visszatalálunk a helyes útra. A hitünket nem szabad elveszíteni, most ez a legfontosabb. Egy vereség mindig összeránt egy csapatot, ez már érződött kedden a reggelinél. Beszéltünk a hétfőről, nem tartottuk magunkban azt, ami nyomta a lelkünket. Most már minden percet arra kell felhasználnunk, hogy mentálisan jó állapotba kerüljünk, felkészüljünk a szerdai, svédek elleni találkozóra. A kedd még az utazásról is szól, hiszen Kristianstadból Göteborgba megyünk, a továbbiakban itt játszunk.”