"Misi bácsi! Iszunk egy kávét?" - tettük fel telefonon a kérdést klubunk alapítójának, dr. Bérczi Mihálynak. "Persze!" - jött a válasz. Meglepetéssel készültünk, amelyről semmit sem sejtett Misi bácsi. A Virág terasza volt a randevú helyszíne, éppen leültünk egy asztalhoz, amikor megjelent csapatunk cégvezetője, Kiss Bence. A kezében ott volt a bajnoki aranyérem, amelyet az elmúlt héten szombaton nyertünk meg.

"Na, ne már!" - szólt széles mosollyal dr. Bérczi Mihály. "Ez a Tied, a csapatod küldi, mert hálával tartozunk neked, hogy létrehoztad ezt a klubot!" - szólt Misi bácsihoz Kiss Bence, majd a nyakába akasztotta az aranyérmet.

Misi bácsi egyből megcsodálta, megsimogatta, majd a szokásához hűen csak mesélt, mesélt, kérdezett, sztorikkal ajándékozott meg bennünket. Elárulta, ő titkon reménykedett abban, hogy sikerülhet a címvédés, és meglesz az ötödik elsőségünk, mert az első szegedi meccsen is jól játszottunk, csak a biztos helyzetek maradtak ki. Nagyon dicsérte Rosta Mikit, de kiemelte, hogy Mikler Roli bravúrjai nélkül nem lett volna meg a győzelem. Tetszett neki a csapat, az, ahogyan egymásért harcolt, szerinte ez volt a végső siker kulcsa.

Jó volt hallgatni, milyen boldog és büszke ránk. Az érmet nem is vette le a nyakából, úgy ment fel az otthonába, hogy az ott lógott. Ezt látva nekünk is nagy büszkeség, hogy az alapítónk ennyire örül az ötödik bajnoki aranyérmünknek.