„Akiért megdobbant a szív!” – ez a felirat került fel arra a díszes üvegplasztikára, amelyet december 9-én, a PICK Aréna avatón elnökünk, dr. Szűcs Ernő Péter nyújtott át legendás játékosunk, Tóth Géza gyermekének, Tóth Lucának. A Volán játékosa sajnos már nem élhette meg velünk ezt a csodás avatót, de biztosak vagyunk benne, hogy ott fent mosolygott, miközben a kék tábor hatalmas tapssal ismerte el azt a nagyszerű játékot, amelyet szegedi színekben bemutatott.

– Szeretném megköszönni azt a fantasztikus vendéglátást és fogadtatást, amelyet Szegeden kaptunk. Gyönyörű gesztus a klubtól, hogy apura így emlékezik. Nagyon meghatódtunk, csodás érzés volt átélni az ünnepséget. A családommal Londonban élünk, elég távol, de mindig sokat gondolunk az édesapámra. A férjem angol, ő még sohasem látott élőben kézilabda-mérkőzést, számára ez a BL-meccs volt az első. Az ő szavaival élve nagyon „csípte” a játékot, a meccset, a győzelmet. Annyira megszerette a csapatot, hogy biztos vagyok benne, eljövünk még szurkolni, addig is „Hajrá, kékek!” – mesélt a Legendák Falának avatóján átélt élményeiről Tóth Luca.

Mint a legtöbb kisgyerek, Tóth Géza sportolói karrierje is futballistaként indult. Dorozsmai kissrác volt, ott ismerkedett meg az alapokkal. Mivel elég magasnak számított, gyorsan megtalálta a kézilabda. Már fiatalon nagyon eredményesen játszott, így felfigyelt rá a Szegedi Volán. Nagy csata kezdődött azért, hogy a klubunknak sikerüljön leigazolni őt. Nem volt egyszerű megszerezni, mert nehezen engedték el, végül 18 évesen, 1980-ban húzhatta fel először a mezünket. Tagja volt az 1982-ben és 1983-ban az MNK-ban (ma már Magyar Kupa) győztes Volánnak. A magyar válogatottban is fiatalom mutatkozott be, összesen 117-szer szerepelt a nemzeti csapatban, az 1988-as olimpián negyedik lett. A hűség példaképe volt, a mai világban jóformán már elképzelhetetlen, de 11 évig erősített bennünket. Csodálták, szerették a szurkolók. Félelmetesen nagy gólokat lőtt, többször kellett a spori kapuinak hálóját foltozni. A csapattársak is imádták. Meghatározó alakja volt az öltözőnek, minden viccben, tréfában benne volt.

– Sokszor nevettetett meg bennünket. Emlékszem, egyszer az öltözőben oroszul elénekelte a Beatlestől a Sárga tengeralattjáró számot. Dőltünk a nevetéstől, fogtuk a hasunkat. Hatalmas tenyere volt, elveszett a labda benne. Ha megsuhintotta a dorozsmai jobbost, akkor az legtöbbször gól lett – emlékezett rá Tenke Endre, az egykori csapattárs.

– Öt-hat évet töltöttem vele egy csapatban. Jópofa srác volt hihetetlenül jó adottságokkal, nagyon szerettem vele együtt játszani. Meccseket döntött el, a védekezése pedig extra volt, sok csapat most is elfogadná őt. Nagyon sajnálom, hogy Géza már nincs közöttünk – mesélt Tóth Gézáról Lele Ambrus.

Mindig igazi vezére volt a Volánnak. Volt olyan időszak, amikor nem ment a csapatnak, csak jöttek a vereségek és vereségek. Az öltözőben nem volt jó a hangulat, a játékosok egyre többet beszéltek arról, hogy eligazolnak Szegedről. Tóth Géza felállt, és csak ennyit mondott: „Folytatjuk, csináljuk tovább, közösen!” Senki sem ment el, dolgozott, játszott tovább, és a győzelmek sem maradtak el. Ilyen ember volt ő, akinek az emlékét a #HandballFamily örökre megőrzi.

Névjegy

Tóth Géza

Születési hely: Szeged

Születési dátum: 1962. március 21.

Halálozási dátum: 2004. július 21.

Poszt: balátlövő

Szegedi karrierje: 1980-1991

Legnagyobb szegedi sikerei: kétszeres Magyar Kupa-győztes (1982, 1983)