- Hogy vagy?
- Köszönöm jól! Nincs semmi tünetem, ez a legfontosabb, hiszen az első fertőzésnél belázasodtam, most szerencsére nem. Ha nincs a tesztelés, nem is vettem volna észre, hogy újból elkaptam a koronavírust.

- Mit mondanak, miként lehet ez?
- Nem egyedi eset az enyém. Már többen másodjára is megfertőződtek. Van, akinek úgy reagál az immunrendszere, hogy sok-sok antigéntestet termel, így ellenálló lehet sokáig, az enyém sajnos úgy tűnik, nem ilyen. Nincs szerencsém. Nagyon nincs.

- A lelked milyen állapotban van?
- Őszintén?

- Igen!
- Sírni tudnék. Nagyon megviselt a hír, amikor közölték velem, hogy újból pozitív mintát adtam. Végre kezdtem elkapni a fonalat, egyre több meccsen tudtam eredményesen játszani. Balatonfüreden kimondottan élveztem a játékot, pontosak voltak a lövéseim, a védekezés is jól ment, pedig kis csonka csapattal küzdöttünk. Erre tessék, megint karanténba kell vonulnom, amit egy sportolónak sohasem könnyű elviselni.

- Mi ad erőt?
- Nehéz most okosat mondani. Persze, a párom, a gyerekek sokat segítenek abban, hogy jobb legyen a kedvem, de most nem könnyű. Nagyon nem! Még csak pár óra telt el azóta, hogy kiderült: újból megfertőződtem. Tisztában vagyok vele, hogy nem egyik pillanatról a másikra lehet visszatérni, edzésbe állni, meccset játszani. Átéltem már egy ilyet. Éppen ezért vagyok lent. Felszedem én innen magam, de most, miközben beszélek, már könnybe lábadt a szemem. Játszani szeretnék, és most nem lehet…

Interjú: Süli Róbert
Fotó: Sólya Eliza