- A MOL-PICK SZEGED-család nevében szeretnénk gratulálni a kitüntető címhez! Számított rá?

- Azt valahol gondoltam, hogy nem a hátsó régióban végzem majd, arra viszont nem, hogy a legjobb leszek. Hatalmas büszkeség ez számomra, ebben a munkanélküli időszakban nagyon jót tett a lelkemnek.

- Hiányzik a kézilabda?

- Iszonyatosan! A kézilabda számomra több, mint szenvedély. Azt az ötven évet, amit eltöltöttem benne, nem lehet elfelejteni. Csodás időszakokat tudhatok magam mögött, de most ez van. Nincs munkám, nyugdíjas vagyok, de jól érzem magam, nem panaszkodom.

- Szeged hol helyezkedik el a szívében?

- Nagyszerű három évet töltöttem el a csapatnál, egy sajnálatos félreértés miatt nem lett belőle több. Szerettem a várost, imádtam a csapatot, élveztem a munkát. Életem egyik legszebb időszaka volt ez, sokszor eszembe jut Szeged, a Pécsen aratott Magyar Kupa-győzelem.

- Mikor járt utoljára nálunk?

- Tavaly voltam, hiszen sok-sok barátom maradt. Lele Ambruséknál voltunk, vele továbbra is szoros a kapcsolat. Pár napja voltak nálunk, nyáron a Balatonnál élünk, így Ambrusék meglátogattak, jókat beszélgettünk.

- Mennyire figyel bennünket?

- Amelyik meccset közvetíti a televízió azt mind megnézem. Nagy Szeged-szurkoló maradtam. Remek játékosok, kiváló szakmai stáb, egy fantasztikus tábor: ezek a szavak jutnak most eszembe a MOL-PICK SZEGED-ről, amely Európa egyik legjobb csapata. Minden esélye megvan arra, hogy a BL-ben ott legyen a négyes döntőben, és ha már odáig eljut, akkor azt meg is nyerje. Annak külön örülök, hogy stabil tulajdonosi háttérrel rendelkezik a klub. Látom és tapasztalom a fejlődést, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy csúcsra érjen a csapat. Én nagyon szurkolok ennek, mert Szeged örök szerelem marad nekem.

Interjú: Süli Róbert
Fotó: Délmagyarország