- Mikor fogtál utoljára labdát a kezedbe?

- Ha azt vesszük, akkor tegnap délután. De az jóval kisebb volt, mert sok csapattársamhoz hasonlóan én is rendszeresen teniszezem. Még kiskoromban jártam edzésre, így a tenisz iránti vonzalmam megmaradt. Nagyon szeretek játszani, mert ebben a játékban nemcsak fizikálisan, hanem koncentrációban is nagyon ott kell lenned.

- Igen aktívan töltöd a szabadságod, mindig mozgásban vagy?

- Ez az életem! Most van időm a saját hazámat megismerni, párommal olyan helyekre jutottunk eddig el, amit nem ismertünk. Csehország csodás, most ezt fedezzük fel.

- Mennyire várod már a kezdést?

- Két hónapja nem volt közös edzésünk, és még közel két hónap van a startig. Sokat gondolok arra, hogy újból együtt legyen a keret, végre azt csinálhassuk, amit szeretünk: kézilabdázhassunk!

- Mi hiányzik legjobban Szegedből?

- A gyönyörű belváros. Nagyon szeretek napos időben a Kárász utcán sétálni, beülni egy kávéra, beszélgetni. Varázslatos hangulata van Szegednek.

- Kivel tartod a csapatból a kapcsolatot?

- Van egy közös csoportunk, így ott rendszeresen társalgunk. De Nik Henigmannal és Jorge Maquedával jóformán napi szinten üzenünk egymásnak, és figyelem a közösségi felületeken a többieket, hogy mit csinálnak, mivel töltik a szabadidejüket. Igazán nem maradok le semmiről.

- Mit üzensz a szurkolóinknak?

- Ne feledjék azokat a rigmusokat, amelyekkel buzdítani szoktak bennünket, mert ez mindig hatalmas lendületet ad nekünk. Ha tudnak és megtehetik, akkor pihenjenek a nyári szünetben, és utána közösen csak előre azokért a célokért, melyeket szeretnénk a következő szezonban elérni.

Interjú: Süli Róbert