Két éve, 2018. május 20-án busz- és gépkocsikaraván indult útnak Szegedről Veszprémbe, a bajnoki döntő visszavágójára. Kékbe öltözött előbb az M5-ös, majd az M7-es autópálya és a bakonyi Aréna környéke. Május 12-én Szegeden 32-28-ra nyertünk, így 4 gólos előnyt harcoltunk ki a második meccsre.

Kézilabdalázban égett a város, mindenki reménykedett abban, hogy 1996 és 2007 után újból a trónra ülhetünk, megszerezzük a harmadik bajnoki címünket.

Nem mindennapi csatát hozott a meccs. Sokáig uraltuk a pályát, remekül játszottunk, a kapunkban Marin Sego remekelt, elöl Bodó Ricsi volt tarthatatlan, így nemhogy csökkent volna a megszerzett előnyünk, hanem egyre jobban nőtt. A szünetben 17-14 volt nekünk, tombolt a megszokott helyén, a sarokban helyet kapó kék tábor. A második játékrészt is jól kezdtük, azonban a hazaiak fokozatosan jöttek fel, előbb egyenlítettek, majd átvették a vezetést. Szurkolóink hihetetlen erővel rákapcsolatak, és hiába támadott háromgólos előnynél a Veszprém, ezt sikerült kivédekeznünk, így egy gólt sikerült megtartanunk, megnyertük a bajnoki párharcot, hiába nyert 29-26-ra ellenfelünk. Mi lettünk a bajnokok, és kezdődhetett az ünnep. De még mekkora!

A helyzet hazafelé sem változott. Kék karaván tartott Szeged felé, a buszokból és a kocsikból mosolygós szegedi szurkolók integettek. A Dóm téren volt a találkozó, itt várta a többezres publikum a fiúkat, és kezdődhetett a buli, az ünnep. Volt ott tánc, ének, közös szurkolás. Egy felejthetetlen buli kerekedett városunk legszebb terén, ami ezután folytatódott a Széchenyi téren, hiszen még nyitva volt a Szegedi Borfesztivál, így a legtöbb pavilon már csak hétfő reggel, világosban zárt be. Nálunk ilyen egy nagy szegedi fieszta: felejthetetlen és emlékezetes.

Cikk: Süli Róbert
Fotó: Kocsis Alíz