- Hogy vagy?

- Köszönöm jól! Már nem fáj a kezem, egyre jobb állapotban van, de a visszatérésről dr. Szabó István csapatorvos dönt. Én már nagyon szeretnék játszani. Nagyon rossz kintről nézni a srácokat.

- Hogyan bírtad a keddi, Gyöngyös elleni meccset?

- Iszonyat nehezen. Mentem volna be támadni, védekezni, segíteni a fiúknak. Láttam rajtuk, hogy rettenetesen fáradtak, éppen ezért nem játszanak jól. A Gyöngyös pedig jó csapat, ezt megtapasztaltuk, de a lényeg, hogy nyertünk. Ez a legfontosabb!

- „Egyet apának, egyet a babának!” - kitettél egy kis videót kisfiaddal, Bencével, amint almát esztek közösen. Ki evett többet?

- Bence! Minden negyedik harapás lehetett az enyém. Ennyit engedett Bence, ekkor mindig odatolta nekem az almát, amit nagy élvezettel majszolt. Ezek azok a csodás pillanatok, amelyek mindig erőt adnak nekem, most például ahhoz, hogy rendbe jöjjek, visszatérjek.

- Vasárnap jön a norvég Elverum. Nem vehetjük őket félvállról, az nagy hiba lenne.

- Pontosan! A BL-ben nincs lefutott meccs, nincs könnyű ellenfél, éppen ezt megtapasztaltuk Strasbourgban, ahol döntetlent játszottunk ellenük. Ha azt játsszuk, amit Pastor mester kér, akkor minden rendben lesz a meccsen, és behúzzuk az újabb győzelmet. Ez a legfontosabb, erre kell koncentrálnunk, szerencsére van időnk felkészülni, így semmi váratlan nem ér bennünket.

Interjú: Süli Róbert
Fotó: Dénes Balázs