Szinte hihetetlen! Tíz éve nincs közöttünk Marian Cozma, nagy riválisunk, a Veszprém volt klasszisa. Nagyszerű sportember volt, akit Szegeden is kedveltek, szerettek. Ellenfél volt, olyan sportember, akinek a tudását mindenki elismerte. Nemcsak a magassága, hanem a játéka miatt is felnéztünk rá. Igazi harcos volt a pályán, mindig volt egy mosoly az arcán, talán ezért is kapott mindenhol nagy tapsot. Kedves embernek ismerte meg mindenki.
 

Elvesztése miatt a fájdalmunk nem múlt el. Sokszor gondolunk rá, jut eszünkbe jellegzetes mozdulata, ahogyan a hatos környékén elhelyezkedett, várta a passzt, majd befordult, és bizony gólt lőtt. Bárcsak sokáig tehette volna, az élet viszont kegyetlen volt hozzá. Nem hagyta, hogy kiteljesedjen.
 

Sírtunk mi is. Több száz szegedi rótta le kegyeletét, amikor megállt a koporsója a szentélyünk, az újszegedi sportcsarnok előtt. Sírunk most is, mert fájó az, hogy tíz éve már nincs közöttünk.