– A vébén a szerb válogatott két edzője, Nenad Perunicsics és Nedeljko Jovanovics játszott egykor Szegeden. Kérdezted őket a MOL-PICK SZEGED-ről?

– Őszintén megmondom, velük erről nem beszélgettem. Azonban több olyan kézilabdással is diskuráltam, akik Szegeden játszottak. Kikértem a véleményüket. Mindannyian csupa szépet meséltek a klubról, a városról.

– Puljezevics, Andjelkovics, Matics, Prodanovics. Csak néhány honfitársad, akik minket erősítettek, és akiket szerettek a szurkolóink. Kedvenc lehetsz Szegeden?

– Tudom, hogy több honfitársamat is nagy szeretet vette körül Szegeden. Szeretnék én is ebbe a sorba tartozni. A munkában hiszek én is, tennem kell ezért, de készen állok rá.

– Mit vársz a szegedi időszaktól?

– Azt, hogy minél több győzelmet, trófeát szerezzünk meg a csapattal. Tisztában vagyok vele, hogy kemény munka zajlik Szegeden. A nyártól kétszáz százalékkal vetem majd bele magam a munkába, hogy sikeresek legyünk.

– Sokan mesélnek a sportcsarnok hangulatáról, a szegedi táborról, hogy mennyire félelmetes. Tényleg az?

– Komolyan mondom, nehéz erre szavakat találni. Nincs könnyű dolgod, amikor ellenfélként lépsz pályára Szegeden. Félelmetes ebben a légkörben játszani, hatalmas erőt adnak a szurkolók a szegedi csapatnak. A következő idényben már kék mezben megtapasztalhatom, hogy ez milyen.

– Szerbiában mindenki futballista vagy kosárlabdázó szeretne lenni. Miért lettél kézilabdás?

– Nagyon fiatalon, nyolcévesen kezdtem el játszani. Gyorsan megszerettem a kézilabdát, a Partizanban ismerkedtem meg az alapokkal, egy idősebb csoportban indult a pályafutásom. Nagyon megszerettem a játékot, a szüleimnek mondtam, hogy szeretnék ott maradni, ők pedig támogattak mindenben.

– Ha jön a belgrádi futballderbi, a Partizan-Crvena zvezda rangadó, akkor melyik tábort erősíted?

– Ez nem is lehet kérdés: Partizan!

– Van példaképed?

– Már nincs, de korábban a francia Luc Abalóra néztem fel. Az a stílus, amit ő képvisel, nagyon tetszett nekem. De ez tíz évvel ezelőtt volt.

– Boldog családban élsz, bemutatnád a Radivojevics famíliát?

– A szüleim és két testvérem, Boris és Bojan Belgrádban élnek, szintén kézilabdáznak. A feleségem Insa, nélkülük nem tartanék ott, ahol tartok, sokat köszönhetek nekik. A szüleim tanítottak meg arra, hogy jó emberré váljak, a párom pedig rengeteget segített Németországban, mindent megad nekem, amiről álmodom, de ezt majd személyesen is megtapasztalhatja minden szegedi.

– Mi legyen a szegedi székfoglalód? Mit üzensz a kékhíveknek?

– Tudom, hogy mindent beleadnak a meccsen, ahogyan mi is mindent kiadunk majd a pályán, megköszönve ezt a fantasztikus szurkolást. Együtt élvezhetjük a kézilabdát, és harcolhatunk azért, amiben hiszünk, teljes szívvel a győzelemért. Alig várom már, hogy találkozzak a MOL-PICK SZEGED-szurkolókkal.

Interjú: Süli Róbert
Fotó: Szerb Kézilabda Szövetség