– 40 éve, az első nemzetközi meccsünkön 27–22-re nyertünk a Barcelona ellen. Hogy emlékszel vissza a találkozóra?

– Mintha most történt volna, annyira megmaradt ez a meccs bennem. Izgalommal készültünk, totális telt ház volt még a régi sporiban. Sőt, annyian voltak kíváncsiak ránk, hogy a a parkolóban hangfalakon keresztül közvetítették a meccset. Nyertünk, különösen Buday Feri játszott kiemelkedően, 10 gólt dobott a katalánoknak.

– Már akkor híres volt a Barcelona?

– Közel sem volt akkora sztárcsapat, mint napjainkban. Azt nem szabad elfelejteni, hogy akkor még kevés ember élt profiként a kézilabdából. Én a Volánnál anyagbeszerző voltam, a makói egységnél dolgoztam napi négy órában. A katalánoknál játszott egy lelkész is, ügyes kis átlövő volt, sok gólt dobott ellenünk.

– Milyen volt az első külföldi útja a csapatnak?

– Badó László rettegett a repüléstől, így ő vonattal jött utánunk. Elég hosszú utat tett meg, mire a katalán városba ért. Mi arra törekedtünk, hogy a megszerzett előnyt megtartsuk, és ez sikerült, ugyan 15–13-ra kikaptunk, de a negyeddöntőbe jutottunk, ahol végül a lengyel Lódz búcsúztatott bennünket.

– Nagyon kevés gól esett a barcelonai meccsen. Ilyen jól védekezett mindkét csapat?

– Akkor még lehetett hosszasan támadni, nem volt passzív a játék, nem volt időkérés sem, egészen más tempó jellemezte a meccset. Azóta hihetetlen változáson ment át a sportág, brutális lett az iram.

– Valami jó sztori?

– Nagyon kedvesen fogadtak bennünket Spanyolországban. A meccs után elvittek bennünket egy discóba, három emeletet mentünk lifttel a terembe. Ilyet előtte még nem is láttunk. Giricz Sanyi nagy mókamester volt. Szobatársam volt. A megnyert meccs után ugrott egy fejest az ágyába, majd mozdulatlan maradt. Én azt hittem, hogy nagy a baj, mentem szólni a társaknak, hogy segítsenek. Mire visszaértünk a szobába, már szelte a kolbászt, éppen a paprikájába harapott, és jót nevetett.

– Mit vársz a vasárnapi szegedi meccstől?

– Talán most a tét, mint a Nantes ellen, nem nyomasztja a szegedieket. Ha felszabadultam játszik a csapat, akkor képes lehet a bravúrra.

- Süli Róbert -