Nem így terveztem. Vártam, hogy újból találkozzunk, beszélgessünk, átöleljelek, megkérdezzem, hogy jól vagy-e? Egy éve azt mondtad nekünk, hogy nyugdíjba vonulsz, 22 év után elhagysz bennünket, azt a klubot, amit imádtál, azt a csapatot, amely az életed volt.

Nagy gondban voltunk, mert mindenki tudta, hogy milyen fontos része vagy a csapatnak, a szegedi kézilabdacsaládnak. Bizony, igazolhattunk mi jó kapust, vagy átlövőt, beállót, Te, Piki, az egyik legfontosabb láncszeme voltál a MOL-Pick Szegednek.

Sokat tanultam tőled: kedvességet, kitartást, hűséget, alázatot. Nagy mester voltál, éppen ezért szeretett mindenki. Én itt ismertelek meg, itt tudtam meg, hogy ki az a Piki. Először furcsán is néztem az emberekre, mert mindenki ismert. Ez sem volt véletlen, mert a jóságod, a nagy szíved tett ennyire kedveltté.

Nehezen találom a szavakat, de ahogy látom és olvasom, így van ezzel több ezer sportbarát is. Fájdalmas a búcsú, az elvesztés. Piki! Te legendája voltál a csapatnak, igazi példakép, akinek az emlékét a szívünkbe zárjuk.
Isten Veled! Nyugodj békében!

dr. Szűcs Ernő Péter