– Gratulálunk az eljegyzéshez!
– Köszönjük szépen!
– Meglepetés volt?
– Teljesen! Vivien nem sejtett semmit. Visegrádon voltunk, ott kértem meg a kezét. A család már nagyon várta az eseményt, nyolc éve ismerjük egymást, boldogságban élünk.
– Hamarosan lakodalom?
– Még azért az nincs tervben, de talán két év múlva már ez is megtörténhet. Nagyon meglepődött Vivi, először nem is tudott megszólalni, jó néhány perc eltelt, amikor elsírta magát.
– Térjünk rá a kézilabdára! Milyennek értékeled Szegeden az első idényed?
– Kezdjem azzal, hogy nagyon jó döntést hoztam, hogy a MOL-Pick Szegedbe igazoltam. Nem volt egyszerű a beilleszkedés, nehéz megtanulni azt a játékrendszert, amit Pastor mester megkövetel.
– Pedig sokan azt hiszik, hogy hipp-hopp máris beilleszkedik egy játékos.
– Én is úgy gondoltam, hogy gyorsan megy majd. De nem! Sok időnek kellett eltelnie, hogy minden jól menjen, működjön. Talán ez a bajnokságban hajrájában már látszott rajtam.
– Milyen volt az első BL-fellépés?
– Ezt soha sem felejtem. A Löwen ellen játszottunk itthon. Öltöztünk, majd mentünk melegíteni. Amint kiléptem az öltözőből, hallottam a dobok és a szurkolók hangját. Mondtam is: „Hoppá! Mi van itt?” Fel sem fogtam az első gólom, annyira a meccs hatása alatt voltam, hogy nem tudtam, hogyan örüljek.
– Rosszul jött neked az őszi sérülés.
– Nagyon! Erről sokat beszélgettünk Pastor edzővel, mert olyan meccsek következtek számunkra, ahol igazán önbizalmat szerezhettem volna. Ha egy sérülés rosszkor jön, ez most rám különsen igaz volt.
– A társak gyorsan elfogadtak?
– Kiváló csapatba csöppentem, remek társaság jött össze az öltözőben. Mindenki baráti viszonyt ápol, a MOL-Pick Szegedre az összetartás a jellemző.
– Mit vársz a következő szezontól?
– Hihetetlen rossz érzés volt a Magyar Kupa és a magyar bajnoki döntő után átvenni az ezüstérmet. Hiszek abban, hogy Zsitnyikovval és Sigurmannssonnal jobbak és erősebbek leszünk, és akkor sikerül a csúcsra érni.
- Süli Róbert -