„Helló, Piki!” „Szevasz, kisbarátom!” – üdvözölt bárkit. Széles mosollyal tette ezt, megkérdezte, hogy vagy, mindenkihez volt egy kedves szava. 

Pióker Sándor nyugdíjba vonul, elköszön a csapattól, a szurkolóktól, azoktól az emberektől, akik szerették, kedvelték. Csupa szív figura volt. A futballból igazolt át hozzánk, a kézilabdásokhoz. Először furcsán nézett rá mindenki, de pillanatok alatt a játékosok barátja lett.

Az edzők meghosszabbított jobbkeze volt. Ha véletlenül nem volt, akkor megállt az élet. Fontos láncszeme volt a csapatnak. Talán a legfontosabb!

Piki utoljára lép Pick Szegedes-ként vasárnap a pályára. Utoljára int ki nekünk. Szép és sikeres pályafutás volt az övé, fényes győzelmekkel, aranyérmekkel, amit kevés sportoló mondhat el magáról. Most elköszön.

Furcsa lesz, hogy nem ő lép majd ki az öltözőből – „Iszol egy kávét?” –, és nem üdvözöl majd. Piki nagy játékosunk volt, igazi kézilabdás.

Ezúton kívánunk neki boldog nyugdíjas éveket!

- Süli Róbert -