– Megérte Orosházán, a panelben a falhoz dobálni a labdát!

– Meg, hiszen nagy örömömre meghosszabbítottam a szegedi szerződésem, így 2018-ig biztos, hogy a MOL- Pick játékosa maradok, és van még egy egyéves opció is a megállapodásban.

– Akkor nem szerződik a Kielce csapatába? Sokan tudni vélték.

– Fel sem merült, hallottam én is ilyen pletykát.

– Miért marad?

– A csapat vezetése megkeresett, hogy tárgyaljunk a hosszabbításról. Korrekt ajánlatot kaptam, jól érzem magam a MOL-Pick Szegednél, remek a csapat, a szakmai stáb, így örömmel írtam alá a megállapodást.

– Amikor Szegedre igazolt, azt mondta, élete lehetősége előtt áll.

– Ezt komolyan is gondoltam. Pedig az első évem nem sikerült túl jól. A váltás nekem jót tett, önbizalmat szereztem, ami szerencsére jó játékkal is párosult.

– Ennyit jelent a bizalom?

– Ennyit. Ha egy játékos érzi a társak és az edző bizalmát, akkor jó és eredményes játékra képes. Én is sokban változtam, sokkal profibb lett az életfelfogásom, mindent a kézilabdának rendelek alá, csak a sportnak élek. Évről évre egyre tapasztaltabb leszek, és a tapasztalatokat felhasználom a mindennapi életben. Minden olyan dolgot kizártam az életemből, ami nem engedhető meg egy kézilabdásnak. Az egyik ilyen, hogy a mostani idény alatt egy korty alkoholt nem ittam, mert ez nem tartozik egy élsportoló életéhez.

– Jól érzi magát Szegeden?

– Nagyon! A Bajnokok Ligájában szép eredményeket értünk el, eljutottunk a legjobb nyolcig, tavaly megnyertük az EHF-kupát, ezek mind- mind szép sikerek. Úgy gondolom, hogy jövőre még jobbak leszünk, még tovább fejlődünk.

– Elfáradt az idény végére?

– Hosszú volt a szezon, talán a pályafutásom alatt még sohasem játszottam ennyi meccset, mint idén. Így a kérdésre a válasz: igen, nagyon!

– Milyen volt a megfiatalított válogatottban?

– Kicsit izgultam, hogy mire leszünk képesek, de kellemes csalódás ért, mert remekül küzdött a fiatal válogatott. Én újabb motivációt kaptam, hiszen az ukránok ellen csapatkapitánya voltam a nemzeti együttesnek. Persze tét nélküli meccs volt, de mégis én viseltem a karszalagot, amire büszke vagyok. Ugye, hogy megérte gyerekként a panelben a falhoz dobálnom a labdát, és meccset játszanom? Sok szép dolog történt már velem, és bízom benne, hogy további sikerek következnek még.

forrás: Délmagyarország (Süli Róbert)