– Hogy van a sérült bokád?

– Köszönöm, minden a legnagyobb rendben, most már jó, így nincs semmi akadálya annak, hogy holnap ott legyek a fiúk között, együtt gyakorolhassak velük. Peches sérülés volt, Ancsin Gabi lábára léptem rá, ekkor fordult ki a bokám. A helyemre pályázna? Szerintem inkább kapus akar lenni...

– Sikerült kipihenned magad?

– Nem is emlékszem arra, hogy mikor volt ennyi szabadságom. A karácsonyi ünnepeket otthon, Mezőkövesden töltöttem. Anyuéknál voltam, nagyon jó volt ennyit együtt lenni velük. Ettem, pihentem, kikapcsolódtam. A szilveszter is jól sikerült, egy társasággal a nyaralómban buliztunk. Teljesen feltöltődve láttam munkához a válogatottnál. Nem szabad leírni bennünket, hiszen az út elején járunk. Kapitányunk egy teljesen új játékstílust szeretne megvalósítani a nemzeti csapatnál, ami az irányítókat viseli meg a legjobban. Nekik van a legnehezebb dolguk. Tudom, hogy sikeresek leszünk, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a spanyolországi torna csapatai közül többen már edzésben voltak, mi pedig csak előtte jöttünk össze.

– A január csendes lesz, a február viszont elég húzós a MOL-Pick Szegednek. Mit vársz a következő hónaptól?

– Én nagyon várom az éles meccseket. A bajnokság alapszakaszában és a BL-ben csatázunk, utána pedig utóbbiban következik az egyenes kieséses szakasz. Jó lesz már az NB I-ben a Veszprémmel is csatázni, megmérkőzni velük a rájátszásban, mert személy szerint nekem nagyon hiányoztak az ősszel.

- Süli Róbert -