Telekom Veszprém-MOL-PICK Szeged 36–37 (14–15)
K&H férfi kézilabda liga, döntő, 2. mérkőzés, visszavágó, Veszprém Aréna, 5000 néző. Vezette: Bíró, Kiss O.
Telekom Veszprém: Corrales – Lékai 2, Yahia 3, Blagotinsek 1, Ligetvári, Moraes 1, Manaszkov 7. Csere: Cupara (kapus), Nenadics 4/1, Marguc 4, Mahé 9/3, Markussen, Maqueda 1, NIlsson 4. Vezetőedző: David Davis.
MOL-PICK Szeged: Mikler – Radivojevics 6/3, Kaspárek 5, Bombac 4, Bánhidi 3, Bodó 1, Källman 5. Csere: Alilovic (kapus), Gaber, Mackovsek 1, Canellas 4, M. Stranovsky 1, Sostaric 5, Zsitnyikov 2, Rosta 1. Vezetőedző: Juan Carlos Pastor.
Kiállítás: 4, ill. 4 perc
Hétméteres: 3/2, ill. 3/3
Jó volt látni, hogy mennyire bekékült a szegedi szektor, micsoda hangulatot teremtettek a szegedi szurkolók már a bemelegítés alatt. Hatalmas erőt adott ez a visszavágóra, amelyet háromgólos előnnyel kezdtünk.
Nálunk a szerdán is szerepet kapott keret vette fel a küzdelmet, míg a hazaiaknál Kent Robin Tönnesen helyett Nikolaj Markussen került be a keretbe, és két fiatal, Dörnyei Borisz és Lukács Péter neve is szerepelt a listán.
Mi kezdtük a meccset, Bodó Richárd egy bombával indította a visszavágót. Jött Stanislav Kaspárek, máris 2-0 volt nekünk. A 6. percben egyenlítettek a hazaiak, 3-3 volt az eredmény. A 10. percben tapadtunk a Veszprémre, 6-6 állt az eredményjelzőn. 8-6-ra meglépett az ellenfelünk, de egy perc alatt három gólt is szereztünk, kapitányunk, Jonas Källman ebből kettőt vállalt, így ismét vezettünk: 9-8. A 13. percben Mirko Alilovic hetest védett, zengte is a nevét a szegedi B-közép. A 16. percben időt is kértek a bakonyiak, Bánhidi Bence második gólja után ekkor 10-8 volt nekünk. Rátettünk egy lapáttal, gyors gólokat tudtunk szerezni, így 12-8-ra húztunk el. Volt egy kis gólcsendünk, ezt Borut Mackovsek tört meg, 13-10. A hajrában is nálunk volt az előny, a 28. percben 14-12 volt nekünk, ekkor időt kértünk. A 29. percben Bánhidi Bencének piros lapot adtak a játékvezetők. Hátrányban fejeztük be a félidőt, de sikerült egy találatot megtartani az előnyünkből, így 15-14-re vezettünk.
Hátrányban kezdtük a második félidőt, de labdát szereztünk, Joan Canellas pedig értékesítette a ziccert. Canellas a hátán vitte ekkor a csapatunkat, 20-16-ra húztunk el. Mario Sostaric is fontos pillanatokban talált be. Kimaradt néhány helyzetünk, 21-20-ra jöttek fel a hazaiak. Dean Bombac a 40. percben nagyon fontos gólt szerzett, de ebbe a kategóriába tartozott Rosta Miklós találata is. A 44. percben 26-24 volt a javunkra. Mikler Roli visszajött a kapuba, és védett mindent. Elöl pedig parádésan támadtunk, a 49. percben 30-27 volt a javunkra. Kilenc perc volt hátra, 32-29 volt nekünk, így még rátettünk egy lapáttal a Szegeden megszerzett háromra, sőt, több gólt szereztünk ekkor, mint a sporiban a Telekom. Izgalomban nem volt hiány! Hat perccel a vége előtt Bogdan Radivojevics értékesítette azt a hetest, amely nagyon kellett: 34-31 ide. Hét gól volt ekkor az előnyünk. A tábor tombolt! Ezerrel tolták! És vitt előre bennünket a lendület, amely a meccs végéig kitartott. A hazaiak közelebb kerültek hozzánk, de kapitányunk, Jonas Källman az utolsó pillanatokban betalált, így 37-36-ra diadalmaskodtunk, kezdődhetett az ünneplés.
Parádés volt a hangulat, hatalmas volt a boldogság. Egy viszontagságos szezont zártunk le csodaszépen, a negyedik bajnoki címünket szereztük meg.
