Köszönjük! És légy büszke arra, amit sportolóként elértél. Mi azok vagyunk Rád! Gyerekként érkeztél hozzánk, és láttunk felnőni, nagy játékossá válni. Éppen ezért vagy számunkra különleges kincs, mert itt, Szegeden, kék mezben lettél az, aki példakép lehet sok-sok kisgyerek számára.

„Fecike!” – mindenki így szólított. Azt nevezik a becenevén, akit igazán szeretnek. Téged mindenki szeretett. Nagy szíved volt a pályán, és azon kívül is. Győztes voltál, igazi harcos, olyan ember, aki az alázatosságának, kitartásának, szorgalmának köszönhette a fényes győzelmeket, sikereket. Ha visszagondolsz majd a szegedi évekre, akkor biztos, hogy eszedbe jut majd a 2006-os Magyar Kupa-győzelem, a 2007-es feledhetetlen bajnoki cím, a 2014-es EHF-kupasiker. Micsoda győzelmek ezek, amikhez Te nagyban hozzájárultál. Berlinben az egyik hős voltál, azok a gólok, amiket elsüllyesztettél a Montpellier kapujába, sokáig emlékezetesek maradnak.

Fecike! Légy olyan sikeres az életben, mint amilyen kézilabdázó voltál. Tanítsd meg a gyerekeket arra, amit képviselsz. Légy boldog családapa, vidd tovább azt a csodás szeretet, amit édesanyádtól és édesapádtól kaptál. Most véget ér egy pályafutás, amire minden szegedi büszke.

Köszönjük! Szép volt, Ilyés Ferenc! Menj tovább, csak előre!