„Jól aludtam, ez fontos, így pihenten ébredtem. Jót reggeliztem, bár nem szoktam túlzásba vinni az étkezést. A vitamin fontos, így gyümölcsöt is ettem, majd ittam egy frissen facsart narancslevet, szóval energiában nem lesz hiány. Komoly kis napra ébredtünk, de még nincs akkora drukk bennem. Azonban ahogy közeledik a kezdés, annál jobban várom már, hogy a játékvezetők a sípjukba fújjanak. Nekem nagyon jól jött a hétfői pihenő, az, hogy a spanyolok ellen nem kellett védenem. És az is fontos volt, hogy szobatársam, Székely Marci és Maci, azaz Borbély Ádám is védjen, játékban legyen, mert ha nekik be kell szállniuk, akkor az mindenképpen jól jön, hogy védhettek. Erős csapat a francia! De mi is! Egy éve elindultunk egy úton, egyre erősebb és markánsabb a válogatott. Bizonyítottuk, hogy bárkit le tudunk győzni. Mentálisan kell nagyon ott lennünk, figyelni, pontosan játszani, leszűkíteni a hibákat, nekem pedig hatékonyan védeni. Ez mind-mind fontos lesz, de már két napja erre a meccsre készülünk. Csodás érzés ilyenkor magad mögött tudnod az ország szurkolótáborát, azt, hogy mennyien szorítanak nekünk. Amikor Dunaújvárosból bekerültem a serdülő-válogatottba, nagy álmom volt, hogy a felnőttek között is szerepet kapjak. Ez megvalósult, és most szeretném, hogy ez az út még tartson sokáig, küzdjünk tovább a világbajnokságon. A gyerekek is sokszor a tévé előtt voltak otthon, szerencsére az előző meccseink még a lefekvés előtt kezdődtek, így Narina és Dominik mindig leste az apukát. Nagyon örültek a hónak, építettek hóembert, kicsit szánkóztak is, nekik ez volt az első igazi téli élményük. Azért hiányoznak, de már csak pár nap van hátra, remélem, azért még minél több, mert most már a vébé végéig szívesen maradnék. Ehhez ma este egy nagy lépést tehetünk. Szurkoljatok nekünk, még ha a távolból is, de ez nekünk fontos! Hajrá, Magyarország!”