2020. március 13. Ez egy pénteki nap volt. 2020. július 27. Ez a mai nap, azaz hétfő. A két időpont között 136 nap telt el. Ennyi idő után találkozott csapatunk kerete egymással.
Ennyi mosolygós arcot régen láttunk. Legalábbis a felmérés elején, a végére ugyanis sokaknak lefagyott az arcáról a mosoly, mert nem volt egyszerű teljesíteni a Bubori Kornél erőnléti edző által előírt penzumot.
Baráti üdvözlésekkel indult az első nap. Dean Bombac volt a legfrissebb, ez sem véletlen, hiszen három gyermek édesapja, így náluk már megszokott dolog, hogy reggel korán kukorékol az otthoni kakas. Kapitányunk, Jonas Källman érkezett másodiknak. „Jól vagyok, hatalmas motivációval érkeztem vissza, régen éreztem magam ennyire jó állapotban!” – mondta a tréning előtt Jonas Källman.
Mérlegeléssel indult a felmérés, volt kacagás rendesen. Mindenki árgus szemmel figyelte, hogy a másiknak mit mutat a kijelző. Szerencsére senkinek sem „lengett ki” túlzottan.
Két csoportba osztották a csapatot. Az első tízesbe kapott besorolást Jonas Källman, Dean Bombac, Nik Henigman, Borut Mackovsek, Mario Sostaric, Stefán Sigurmannsson, Bajus Bruno, Kecskés Dániel, Dmitrij Zsitnyikov és Bogdan Radivojevics. Súlypontemelkedés-méréssel folytatódott a felmérés, ez már a sportcsarnok küzdőterén zajlott. Ebben még senki sem izzadt le.
Néhány perc múlva már a legtöbb játékosról folyt a víz. Futás következett – mindenki felvett egy mérőeszközt, így pontos képet kap a szakmai stáb a kézilabdások állapotáról -, ez végkimerülésig tartott. Rövid sprinteket kellett folyamatosan teljesíteni. Félpálya-alapvonal-félpálya. Csak pár másodperc pihenő volt. Néha! Folyamatosan szálltak ki a srácok, Mario Sostaric viszont fáradhatatlan volt, szlovén jobbszélsőnk bírta a legtovább. Biztos zengte volna neki a tábor, hogy: "SuperMario! SuperMario!"
Jött a második tízes csoport. Mikler Roli futott be legutoljára, miközben már a többiek kört alkottak a pálya közepén. Hatalmas taps köszöntötte, ő pedig vette a lapot, a meccsek előtti bemutatáshoz hasonlóan integetve futott be. Mindenki arcára mosolyt csalt. Bodó Ricsi is vitte a prímet. A súlypontemelkedés után jött tőle a szokásos: „Kettő, három, Szeged!” – ezzel is jelezve, hogy szerinte most itt végéhez érkezett a felmérés. „Ez nem emelkedés lesz, hanem süllyedés!” – szólt Bánhidi Bence, mielőtt a kis dobozkára lépett. Nem kellett szégyenkeznie, beállósunk rendesen megemelkedett.
– Ennyit jelent a balátlövői múlt! – szólt Bencéhez barátja, Bodó Richárd.
Jó 15 perc múlva már nem volt ennyire vicces kedvében senki sem. Jött a futás. Mirko Alilovic, Mikler Roland, Bodó Richárd, Bánhidi Bence, Rosta Miklós, Krivokapics Luka, Stanislav Kaspárek és Matej Gaber vetette bele magát a felmérésbe. Kintről, a társaktól jött a biztatás. Fáradhatatlannak tűntek a játékosok. Legalábbis egy ideig. Kaspi pedig nyomta! Rendesen! Klubunk első cseh légiósa bírta a legtovább. Vastaps volt a jutalma, és sok-sok pacsi a társaktól. Milyen jó ezt leírni. Pacsi! Joan Canellas és Luka Stepancic még kihagyta a felmérést, mindketten rehabilitációs kezelésen vettek részt.
Elkezdtük, visszatértünk, készülünk. Hétfő délután videózás, majd edzés szerepel a programunkban. Kedden délelőtt is lesz még Szegeden egy edzésünk, majd szerdán útra kelünk, elutazunk a szombathelyi edzőtáborba, ahol egészen augusztus 7-éig készülünk.
Közösségi oldalainkon – Facebook és Instagram – a délelőtti edzésről több videót is láthatnak, így érdemes megnézni az állapotfelmérő tréningünket.
Riport: Süli Róbert
Fotó: Sólya Eliza
