- Munkában?

- Nem! Szerencsére most pénteken itthon lehetek, és ami igazán örömteli, itt vannak a gyermekeim, a kislányom és a kisfiam is.

- Bruno jól van? Beszéltek ilyenkor  a kézilabdáról?

- Őszintén? Nem! Amikor segítségre szorul, akkor természetesen mindig beszélünk, de most nem kell. Jó helyen van, az elmúlt idényben egyre több szerepet kapott, aminek nagyon örültem. Ami igazán jó, hogy élt is a lehetőséggel, ügyesen játszott, nagyon büszke voltam rá. Jó látni, hogy Juan Carlos Pastor bízik benne, nem is gondoltam volna, hogy az elmúlt szezonban ilyen sok meccsen szerepelhet. Hétfőn már edzésen vesz részt, így az utolsó napokban még a pihenés játssza a főszerepet. Jó együtt lenni, kicsit kikapcsolódni.

- Milyen a balatoni élet?

- Balatonalmádiban  lakunk. Sohasem jártam ide nyaralni, talán a Pickkel is csak egyszer voltunk egy edzőtáborban, így nem is gondoltam, hogy ennyire csodás. A hegyoldalban élünk, gyönyörű a panoráma, a nyugalom szigete. Bár sokat ingázom, Budapestre és természetesen Szegedre járok rendszeresen. Van bennem kilométer rendesen.

- Hogyan fogadtak a Veszprém megyeiek?

- Komolyan még mindig sokan felismernek, de már egyetlen rossz szót sem mondanak rám. A nagy rangadókon is leginkább szóban bántottak, majd a meccs után már az izzadságtörlőmet akarták elkérni, de ezt sohasem adtam nekik, csak szegedi szurkolónak. Nincs semmi gond már, mindenki nagyon barátságos velem, én pedig nagyon szeretek itt élni.

- Sokszor látunk az újszegedi sportcsarnokban a lelátón, mindig nagyon szépen beszélsz rólunk, a szegediek imádnak. A #kékek az életed része maradt?

- Azért akkora kézilabda láz már nincs bennem, mint réges régen, de a Szeged-meccsek mindig fontos szerepet töltenek be. Brunót mindig követem, amikor játszik, de első számú szurkoló vagyok akkor is, amikor BL-meccset vív a volt csapatom.

Interjú: Süli Róbert
Fotó: Dénes Balázs