Varga Gábor a 2006-2007-es bajnoki idényben lett a kézilabda szerelmese. Erre mondják: jó szezonnal kezdett, hiszen csapatunk a bajnokság végén aranyérmet ünnepelhetett.

- Futballoztam a helyi "Mennyeiben", így a sport mellett nem nagyon fért bele, hogy ott legyek minden meccsen. Viszont elvarázsolt a kézilabda, így ahogy egyre kevesebbet fociztam, egyre többet jöttünk az újszegedi sportcsarnokba szurkolni. Nagyon megszerettem a csapatot – kezdte a mondandóját Varga Gábor. Gábor kezében mindig ott van egy MOL-PICK SZEGED-zászló, lengeti meccs előtt, lengeti meccs közben és a győzelmek után.

- Most már úgy alakítjuk a családi programot, hogy ne hagyjunk ki egyetlen találkozót sem. Megyünk külföldre is, van még néhány hely, amely fehér foltnak számít a térképen, így nagyon szeretnék eljutni majd Skandináviába is. A Csak Előre a Szegedi Kézilabdáért Egyesület vezetőségének is tagja vagyok. Szerencsére egyre népesebb a csapatunk és amire igazán büszkék vagyunk, az az, hogy a BL-meccseken most már minden szektor megtelik, és egyre többen járnak a magyar bajnoki összecsapásokra is. Mi is fejlődünk, és továbbra is az célunk, hogy egyre népesebb legyen a kék tábor.

Nincs meccs. Március 11-én játszott utoljára a csapat, a játékosok is sokszor kiemelik, hogy mennyire hiányzik nekik az újszegedi sportcsarnok hangulata.

- Nekem is elvonási tüneteim vannak. Már annyi régi meccsünket megnéztem, hogy nem is tudom felsorolni. Sőt, volt olyan, amelyiket kétszer is megtekintettem. Figyelem a fiúkat, jól volt látni az élő beszélgetéseket velük klubunk Instagram-oldalán, szóval kézilabda nélkül nem nagyon tudok meglenni, továbbra is kitölti az életem. De már nagyon szeretnék meccsre menni, találkozni a társakkal, közösen szurkolni a csapatnak és meccs végén pacsizni a srácokkal – zárta a beszélgetést Varga Gábor.

Cikk: Süli Róbert
Fotó: Dénes Balázs