- Mi újság otthon Szerbiában, Belgrádban?
- Szerencsére már nem kellett karanténban vonulnom, több mint egy hete itthon vagyok, a legtöbb időt a családommal töltöm. A feleségem, aki Németországban él, júniusban érkezik hozzám. Már nagyon várom, és számolom vissza a napokat. Ha ő is itt lesz, akkor tökéletes lesz minden.
- Hogyan telnek a napjaid?
- Sokat vagyok a testvéreimmel, és mivel nálunk is enyhítettek a helyzeten, így néhány nagyon jó barátommal is találkozom. Mindennap edzek, a mozgás fontos része a napomnak.
- Miként vészelted át a meccsmentes időszakot?
- Ez egy hihetetlenül furcsa időszak, igazán nem is lehet megszokni. Nagyon hiányoznak a csapattársak, várom, hogy újból együtt edzhessünk, és végre találkozhassunk a szurkolóinkkal.
- Milyen érzésekkel gondolsz vissza az első szegedi idényedre?
- Sajnos az első idényem a koronavírus-járvány miatt nem alakult úgy, ahogyan szerettem volna. Azokat a célokat, amit kitűztünk magunk elé, mindannyian nagyon szerettük volna elérni. Nagyon jó döntést hoztam, hogy Szegedre igazoltam. Fantasztikus érzés kék mezben rendszeresen pályára lépni. Már nagyon várom, hogy újból pályára léphessek az újszegedi sportcsarnokban, és átéljem azt az atmoszférát, amelyet a kék hívek teremtenek.
- Viszket már a kezed a labda után?
- Kimondhatatlanul! Már alig várom, hogy újra játsszunk!
Interjú: Süli Róbert
Fotó: Dénes Balázs
Bogi sokat mesél belgrádi barátjának és testvéreinek a szegedi élményekről, a szurkolótáborról, a hangulatról.