– Ott voltál Veszprémben, milyen volt kívülről nézni a rangadót?

– Nemcsak azért utaztam el, hogy megnézzem a derbit, hanem azért is, hogy amiben tudok, segítsek a csapatnak. Mi egy remek közösséget alkotunk, nekem is megvolt még így sérülten is feladatom. Nehéz volt kívülről figyelni a társakat, néha lendült a kezem, jó lett volna játszani. Minden esélyünk megvolt arra, hogy akár győztesen térjünk haza a rangadóról, jól és harcosan játszottunk a Veszprém ellen.

– Nagy büntetés a sérülés?

– Hatalmas. A sport, a mozgás az életem, imádom a labdát, szeretek játszani, most pedig nem tudok. Nagyon hiányzik már, hogy újból pályára léphessek.

– Erre mikor lehet esélyed?

– Öt hete műtöttek. Szépen és megfelelő ütemben gyógyulok. Semmit sem szabad elkapkodni, siettetni. Nyolc hét után jelentkezhetek játékra, tehát még van három hetem. Én is úgy tervezem, hogy ekkor ismét a csapat rendelkezésére állhatok. A passzolás már megy, a lövéseket egyelőre nem erőltetem, erre mondtam, hogy a fő a fokozatosság, és az, hogy a rájátszásra és a további meccsekre rendbe jöjjek.

- süli róbert -