Éva: – Fiúk! Nekem mindegy, mi lesz a vége, csak azt lássam, hogy kitettétek a lelketeket, szíveteket, és emelt fővel távoztok a pályáról! Amikor játszotok, dübörög bennem az adrenalin, és a végén a gyomrom körüli remegés leírhatatlan. Sokan így lehetünk ezzel, ezt ti okozzátok! Én bízom bennetek mindenkor, mindenhol!

Dezső: – Megfogadtam, hogy addig járok a veszprémi arénába, amíg a szegedi tábor öröme le nem győzi a veszprémit. Azt szerda óta már tudjuk, hogy minden sorozat megszakad egyszer, épp ezért az arénás sikertelenségnek is vége kell, hogy legyen. Miért ne most írjunk történelmet, amikor 250 szegedi lesz a lelátón és 16 kék mezes gladiátor a pályán?! Hajrá, Szeged, hajrá, Pick!

Béla: – Fiúk, csak nyugodtan! Zárjatok ki minden külső körülményt, keményen védekezzetek, és próbáljátok lassítani a játékot, kizökkenteni a veszprémieket a saját ritmusukból! Ne feledjétek, nekünk a döntetlen is jó!

Ákos: – Kedves csapat, sok sikert, erőt és hitet, hogy meg tudjátok csinálni! Játsszatok tiszta szívből és hatalmas hittel! Mi mellettetek leszünk! „Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt.”

Anikó: – Sokan megkérdezik, hogyan tudok a csapattal kapcsolatban mindig pozitív lenni. Egy kérdésem van ilyenkor: miért, lehet az ember másképpen szurkoló? Én most is teljes szívvel és maximális hittel bízom a csapatomban! Hajrá, fiúk! Meglesz az, ha ti is úgy akarjátok, mint mi!

Etus: – Az unokám jó testnevelő tanárának köszönhetően egyre ügyesebben játszik. Lány ugyan, de példaképként néz rátok! Sok sikert!
John: – Hajrá, srácok, csak a Pick Szeged! Már várom az örömteli pacsizást veletek a győztes meccs után!

Melinda: – Fiúk, tudjuk, hogy mire vagytok képesek, és ti is jól tudjátok, hogy ha csapatként küzdötök, senki nem állhat az utatokba! Dániából is szurkolunk nektek!